Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Krisch András: Adalékok a franciák magyarországi jelenlétéhez. A francia megszállás Ruszton 1809-ben / 13–22. o.

Krisch András: Adalékok a franciák magyarországi jelenlétéhez tember 17-én érkezett meg a 16. chasseur

37 ezred 100 fős törzse. Őket is beszállásolták, és ugyanolyan ellátást kaptak, mint az előbbiek.

38 Ennek a csapatnak a megérkezésével függhet össze Gottlieb Kleinrat levele, amelyben kárpótlást kér, mert aránytalanul sok katonát szállásoltak be hozzá.

39 A kérés a megszállás időszakában egyáltalán nem volt szokatlan, mert az anyagilag teljesen kimerült polgárok ilyen esetekben mindig a városvezetéshez fordultak segítségért, amire azonban annak sem volt lehetősége. Ugyancsak a fenti ezreddel kapcsolatos a következő panaszlevél is, amelyből néhány információt is kaphatunk a város ezen időszakáról.

40 A Kartsay-kúria egyik alkalmazottja - neve sajnos olvashatatlan - beadványt írt Sopronból a ruszti magisztrátusnak. Ebben azt panaszolta, hogy a fent említett 16. chasseur ezred ezredesét ötfős családjával és egy közlegénnyel együtt szállásolták be a kúriába, ahol természetesen a szokásos ellátást is biztosították számukra. Mindezt jelentette a tulajdonosnak, Sámuel von Kartsaynak,

41 aki erre közölte: háza alkalmatlan arra, hogy egy ezredes lakjon benne, viszont közlegények számára megfelelő. Továbbá - valószínűleg ez a panasz igazi oka - az ezredes és családja ellátása annyiba került, hogy abból még legalább tíz közkatonát lehetett volna etetni és itatni. Az ezredből akkor a tisztekkel együtt is csak 100 fő tartózkodott a városban, így neki aránytalanul nagy terhet kell elviselnie. Ez azért is számított soknak, mert a városban 84 beszállásolásra alkalmas épület volt (nem számítva a katolikus plébániahivatalt, az evangélikus közösség lakását, a két egyház iskoláját és templomát, a kenyérboltot és a polgári kórházat), ebből pedig Kartsay könnyen kiszámította, hogy házába a kúriával együtt legfeljebb három embert lehetne bekvártélyozni. Mivel már korábban is komoly terheket viselt, sincs több joga, vagyona, mint általában a többi lakosnak, és soha semmilyen előnyt nem élvezett, terhei csökkentését kérte a városvezetéstől, valamint - külön kiemelve a világításhoz szükséges gyertyákat és olajt, illetve a főzéshez és mosáshoz elhasznált tüzelőt - azt, hogy Ruszt a városi kasszából fedezze az ezredes ellátását. Jelentős terhet jelentett az ezredes három lovának etetése is, és mindez sok kiadást és kellemetlenséget okozott neki. A következőket helyezte kilátásba arra az esetre, ha kérésének nem tesznek eleget: először felvilágosítja a francia tisztet arról, hogy ellátását nem a várostól, hanem a házigazdájától kapja, majd csökkenti az ellátás minőségét és mennyiségét, aminek a városra nézve beláthatatlan következményei lehetnek. Sajnos nem ismerjük a levél következményeit, mindenestre nem valószínű, hogy a városnak lehetősége volt a terhek átvállalására. Azt viszont tudjuk, hogy a magisztrátus még augusztus 21-én utasította Kartsayt, hogy ugyanúgy állja a beszállásolások költségeit, mint a többi polgár. Ezek után érthető, hogy miért zsarolta meg ilyen gátlástalanul a város vezetését. Az ellenséges katonaság megjelenése miatt számítani lehetett arra, hogy a szőlőjéről és borairól oly híres Ruszton a szüreti időszakban a szőlőskerteket is megdézsmálják. A hegybíró és a csősz közösen panaszolták el, hogy a „csuhás" katonák sző37 Bár voltak gyalogos chasseurs-ök is (chasseurs á pied), itt valószínűleg könnyűlovasokról (chasseurs á cheval) van szó, amelyek felszerelése hasonlított a huszárokéhoz. L. MEYERS, 1886. 962. 38 R. A. (E) Protocoll. Szeptember 17. 39 R. A. (E) Protocoll. Október 14. 40 R. A. I 88. Fasc. 296. Anni 1809. 41

A Kartsay (Karcsay) család 1643-ban, III. Ferdinándtól (1637-1657) kapott nemességet. Kartsay Sámuel ruszti lakos 1820-ban a megyegyűlésen szavazati joggal rendelkezett. L. Soós, 1940. 407.; SIEBMACHER, 2002. 6972. rekord, Karcsay szócikk. 19