Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Bariska István: H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 213–217. o.

Irodalom valamint a városokat olyan többszörös nyomás alá helyezték, amely nélkülözte a 17-18. század fordulóján megjelent, modernebb gazdaságfilozófiát. Talán nem véletlen, hogy a felső-magyarországi városok céhszövetsége is a belső piacvédelem felé fordult. Maga a szerző is kitért a céhügyek elemzésére, bár a források alapján inkább a céhszövetség belkereskedelmi szerepét ismeri jobban. Az fejlődés viszont, hogy a céhszövetség tagjai erőt alkalmaztak a mezővárosiakkal szemben a főcéhbe szervezés kényszerével. Teljességgel egyet tudunk érteni azzal, hogy itt a belső piackörzetek feletti ellenőrzés jogáról és gyakorlatáról van szó. A mű persze a strukturális és folyamat-jellegére is egyaránt kitér (pl. céhszövetség-szervezet, „külső tagozat", hatalmi szerkezet, szabályozás, kontárok, konkurencia, bekényszentes, állami és gazdasági eszközök, mértékrendszer, szőlőtermelés szabályozása, a különleges bírói fórum). Az utolsó fejezet, Összegzés: a felső-magyarországi városszövetség — A kora újkori magyar királyság várospolitikájának jellemzői, elolvasását különösen javaslom az érdeklődőknek. Hiszen egy olyan értekezés összefoglalása, amely - jelenleg egyedülállóan - az újkori magyar várostörténeti tapasztalatok csaknem teljes tárházát magába foglalja (polgári érdekek, szövetség irányító elit, szabad királyi kapcsolatok, a Királyi Magyarország várospolitikája). A városszövetség felbomlott. Elhalt. Olyan modellben született, amely még a középkorhoz kötötte, és olyan modellben halt el, amelyet a török háborúk, a felkelések, valamint a születő abszolutizmus teremtett meg. Az a rendiség írta felül, amelynek jelentősége elévülhetetlen volt ugyan az adott viszonyok között, de amely maga is súlyosan rátelepedett a városok piaci és politikai pozícióira. A Habsburg kormányzati abszolutizmus itt találta meg a szövetségesét. Mégis világos az egész munka üzenete. A felvilágosult abszolutista állam sok tekintetben megszabadította a városokat a középkori gazdasági és jogi partikularizmustól. Az egész helyzet modernizálódott, így a felső-magyarországi városok pozíciói is. Ez a „folyamat alapvetően nem tekinthető egyértelműen negatív hatásúnak" (II. 235.). H. Német István egyetértőleg veszi át Fernand Braudel gondolatát, miszerint a városoknak nem csak a középkori bezárkózása szűnt meg, hanem az, hogy a városügy korszerűbbé vált, méghozzá „nagyrészt a megerősödő államnak köszönhetően" (II. 235.). Az egész problémafelvetés új hangja ez, de legalább is az európai kitekintésű várostörténeti iskolák eredményeinek igazolása. Ezt a kitűnő monográfiát nehéz lesz felülmúlni, ám az esély mindenki előtt nyitva áll. Bariska István 217