Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből 1850-1851 gét, az erdélyi szászok pedig területük egy részét le kell adják, hogy a számukra kialakítandó koronatartományban többségbe kerüljenek."

85 Az 1851. évi - háromszöggel ellátott - pesti tudósítások már a zsarnokság mindennapjainak egyhangúságáról szólnak.

86 Egy emelkedik ki közülük, az utolsó, amely a szerző - fiktív [?] - felvidéki kirándulásáról szól, olyan németek lakta vidéken, ahol nem pusztított a fajháború, a személy- és tulajdonbátorságot nem sértette meg senki: viszont „a mostani kormányzat a legjobb úton van, hogy gőzerővel olyan proletariátust állítson elő, amely veszélyesebb mint bármely más, mely Európát fenyegeti, mert parasztproletariátus." Horn Ede szerzősége mellett szól az, ahogy a szlovák és a román paraszti mozgalmakat, mint barbár megnyilatkozásokat elítélte, valamint a „megcsontosodott nyárspolgárságot" is. A békés építőmunkát dicsőítette, és ezen az alapon a magyarok és a szászok barátsága mellett érvelt.

87 Az is szimbolikus, hogy az utolsó - aláírás és jelzés nélküli - pesti tudósítás megint az oktrojált alkotmányt bírálta.

88 Ekkor, 1851-ben, Horn Ede nem foglalkozott napi politikával. Közgazdaságtani és filozófiai egyetemi tanulmányaiban mélyült el. Értekezést írt Spinozáról, aztán Kossuthról, közben pedig Fényes Elek országismertető statisztikai műveiből állított össze egy kis könyvet, fordítóként. A nagy változás az volt, hogy kilépett a zsidó világból. A kilépésnek sok oka lehet, amelyeket nem ismerünk. Művei adnak viszont némi választ, és alighanem e folyamat legfontosabb mozzanatait tükrözik. A magyar zsidó identitás kialakításának és érvényesítésének drámai folyamata ez. Középpontban A forradalom és a zsidók Magyarországon című könyve áll - az egyetlen, amelyet az emigrációban eredeti nevén, Einhorn Ignác név alatt tett közzé 1851-ben, bár már 1850 őszére elkészülhetett vele. Horn, bár a magyar zsidóemancipáció ügyét tovább is öntudatosan képviselte, ha kellett, a Reformtársulat megszűnésével kilépett a zsidó világból, anélkül hogy hűtlen lett volna hozzá. Van valami szimbolikus abban, hogy a zsidó vallási közösségből kitagadott nagy filozófus, Spinoza életműve, valamint Kossuth Lajos reformkori tevékenysége felé fordult. Vizsgálódása önvizsgálat is. A tét annak példázása, hogy miként lehet zsidónak lenni, elszakadva a vallástól, egyben a vallásos örökség tiszteletben tartásával, és miként lehet távolból is bekapcsolódni a magyar polgári nemzeti átalakulásba. 85 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850.11./2.49. sz. 918-920. 86 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1851. L/1. 76-78.; Aus der Gesellschaft von Pesth. Die Grenzboten, 1851. L/l.152-154.; Aus Pesth. Die Grenzboten, 1851. L/l. 275-277. 87 Ungarische Zustánde. Die Grenzboten, 1851.1./2. 28-32. 88 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1851.1./2. 431-433. 129