Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Közlemények hogy a hajdani centralizmust az új fejlemények között meddig lehet és tanácsos képviselni. Eötvös nem is hangsúlyozta saját hajdani programja és a márciusi alkotmány közös elemeit. Ezzel többet példálózott Horn, akinek otthon legfeljebb negatív visszhangja lehetett, a hatalom birtokosainak körében éppen úgy, mint lent. A forradalmat elmarasztaló írásaik óhatatlanul is sok vonatkozásban a forradalom dicséretét adták elő, hiszen miközben ontották rá a szitkot, a fejlemények rendkívüli és mindent elsöprő erejét hangoztatták. Kemény Zsigmond például egyszerre hangsúlyozta, hogy „undorral kell visszatekinteni a leélt napokra", és azt, hogy „e században Európa legnagyobb forradalma a magyar volt."

46 A nagy tanulságot a történelem vonta meg: mivel az ellenforradalom is követi a maga logikáját, nincs kompromisszum, nem segít semmiféle szómágia, viszont túl kell élni. Az utóvédharc tollforgatói legfeljebb azt mondhatták el, hogy ők mindent megpróbáltak. Ezután pedig mindhárman visszavonultak saját világukba. Eötvös az európai gondolkodók társaságában folytatta útját az elmélet terén, a század uralkodó eszméinek további vizsgálatával. Kemény Zsigmond a maga „archaikus" regényvilágában birkózott végzet és emberi szabadság problémáival. Horn Edének a zsidó világról kellett tanúságot tennie. Nem tudjuk pontosan, hogy Horn Ede mikor írta A forradalom és a zsidók Magyarországon című könyvét. Az biztos, hogy még 1850 őszére elkészült, mert ajánló előszavát 1850 októberéből keltezte Július Fürst, és lapjában már meg is jelentetett belőle néhány fejezetet. De az egész mű - címlapja szerint - csak 1851-ben látott napvilágot. Közben a szabadságharc krónikása is folytatta a maga munkáját. A szabadságharc krónikája Horn Ede, könyvei összeállítása mellett, hihetetlen gazdag publicisztikai tevékenységet fejtett ki. A Die Gegenwart című folyóiratban könyvterjedelmű tanulmánysorozatban adott képet a reformkori Magyarországról és forradalmáról, amelyet szakirodalmunk méltatlanul figyelmen kívül hagyott.

47 Márpedig Horn Ede ebben Görgey-ellenességét is némileg mérsékelte. Az árulás tézisét azonban fenntartotta, mert bár a fegyverletételt önmagában nem tartotta árulásnak, azt már igen, hogy a fővezér előtte felőrölte a hadsereget, és nem próbált tisztes kapitulációt elérni, hanem feltétel nélkül tette le a fegyvert. Korhangulatot tükröz ez is, amint annak ecsetelése, hogy Világosnál a magyar sereg egy része abban a hitben élt, hogy az oroszokkal együtt harcolnak nemsokára az osztrákok ellen.

48 Az egész mű a birodalmi nagy polgárháború esztelenségét érzékeltette. 46 KEMÉNY, 1982.515. 47 [HORN Ede:] Ungarn vor der Marzrevoluüon. Die Gegenwart, 1850. V. 1-29.; Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegenwart, 1850. V. 207-272.; Die ungarische Revolutíon im Jahre 1849. Die Gegenwart, 1850. VI. 376-447. 48 [HORN:] Die ungarische Revolution, Die Gegenwart, 1850. VI. 446^47. 118