Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből 1850-1851 ben, de azért olykor élhettek benne ilyen remények. Amikor vádolt, szándékosan egyszerűsített, vagy legalábbis elfojtotta magában a különböző tényezők késztetését az árnyaltabb elemzésére, és - képletesen - úgy áldozta fel Kossuthot, ahogy az Görgeyt. A politikai számítás és az olvasói igények felmérése alapvetően tévesnek bizonyult. Mert milyen hatást válthatott ki az olvasóban az, hogy azt a kormányzatot, amely a forradalom és a szabadságharc hőseit nemtelen bosszú és olcsó politikai számításból vesztőhelyre vitte, „eréllyel párosult bölcsessége" miatt dicsérte, miközben éppen más politikai vonalat javasolt neki. És miközben kimutatta, hogy a forradalomnak és szabadságharcnak milyen bázisa volt, egy-egy alpári kifejezést is megengedett magának. így aztán együtt érző olvasóra sem nagyon akadhatott, mert a kormányzatnak nem tetszhetett liberalizmusa miatt, a liberálisoknak a kormányzat magasztalása miatt. Kemény Zsigmond eszmetársa, Kazinczy Gábor ekkortájt például Batthyány Lajost akarta felmutatni politikai irányadóként, csakhogy ez szembenálláshoz vezetett volna a hóhér kormányzattal. Mindez egyszerre példázza, hogy a szabadelvűséget nem lehetett a forradalom - valós vagy színlelt - megtagadásával képviselni. Kemény kormányosa és Horn Ede Kossuthja - láttuk és látni fogjuk - nem egy vonatkozásban alapvetően hasonlítanak. Hasonló a nép megítélése is: a magyar nép alapvetően józan. (A magyar jellem józansága régi közhely: az 1830-as évektől 1939-ig használtak a filozófus Szontagh Gusztávtól a történetíró Szekfű Gyuláig, közben olyan gondolkodók is, mint Riedl Frigyes vagy Alexander Bernát.

32

) A tömegek félelmetesek Keménynél és Hornnál is. Ez utóbbinál a tömegeket mozgósító csábító maga a magyar nemzeti mozgalom volt. Ezért a Függetlenségi Nyilatkozat Horn Edénél természetes végkifejlet, Keménynél a rajongó ármányának műve. Közös viszont a cél. Keménynél: „összhangzásba" hozni az európai polgárosodás nagy kérdéseit, a birodalom organizmusának szükséges kellékeivel és hazánk és fajunk közös érdekeivel. Kemény persze jobban épített az évszázados történelmi hagyományokra, Horn pedig azoktól, vagy azok egy részétől - mint tehertől szabadulni akart, és az etnikai nemzetszemlélet is taszította. Inkább a kossuthi vonzotta: a szabadság alapú nemzet, a német elemhez kötődött műveltsége, anyanyelve okán. Kemény Zsigmond és Horn Ede is feledtetni akartak valamit saját múltjukból: Kemény Zsigmond azt, hogy tanácsadóként Szemere Bertalannak dolgozott, aki szerinte éppen „a francia demokrácia embere volt".

33 A zsidó emancipációs törvény szövege és a törvény indoklása jelentős részben Kemény Zsigmond műve.

34 Horn pedig magyar-zsidó - Kossuth-kultusszal egybefonódó - messianizmusát szerette volna feledtetni. Elválasztott őket a napi politika is, mert Horn kifejezetten az ókonzervatívok ellenében polemizált. Kemény ezzel szemben minden lehetséges abszolutizmus és merev centralizáció-ellenes erőt összefogó nemzeti párt szükségessége mellett kardoskodott. Széchenyi Istvánt 32 SZONTAGH, 1839.114. RIEDL, [é. n.], 31., 92., 101.; ALEXANDER, 1924.231. » KEMÉNY, 1850b 317. 34 MISKOLCZY, 1999.56-72. 115