Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

39 Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535 1534 áprilisában Dóczy János helyén új kincstartó bukkant fel: Fráter György.

51 Ezekkel az eseményekkel hozható kapcsolatba, hogy a sókamarák irányítójaként (vízaknai számadásaink szerint) 1534-ben a nagybirtokos Balassa Imre tűnik a szemünkbe. Feladatát az uralkodótól kaphatta. Ám mindaz, amit Dobóról megtudtunk, kétségessé teszi, hogy a teljes erdélyi kamarai szervezet valóban tartósan a kezébe került volna. Ezt a tényt valószínűsíti, hogy a kormányzó emberei makacs ellenállást tanúsítottak. A már Mohács előtt Erdélyben is birtokos felvidéki mágnás családnak a sarja János párthíve lett, ezért 1530-ban Ferdinánd megfosztotta birtokaitól. Szapolyai azonban tovább gyarapította a Balassa javakat. 1533 januárjában Diódot, 1534 novemberében Diódot, Almást és Vécset adományozta hívének. Balassa 1534 augusztusában, szeptemberében részt vett az Erdélybe visszatért kormányzó elleni mozgalomban. 1534 októberében János király nevében az erdélyi püspökkel, Tomori Miklóssal együtt ő tárgyalt Nagyszebennel a város behódolásának a feltételeiről. Ekkor csak honti ispáni címét viselte.

52 1534 nyarán a kormányzó híveinek a helyzete megerősödött. Nádasdy 1534 augusztus elején átpártolt Ferdinándhoz (vele együtt Máramaros kamarája is az ellentáborhoz került). Gritti augusztusban visszatért Erdélybe. Fíívei — mint ismeretes — meggyilkolták Czibak Imre váradi püspököt, az erdélyi helytartót, aminek a nyomán felkelés robbant ki a tartományban. Tudjuk, szeptember 29-én megölték Grittit is és kincstartóját, Dóczy Jánost is. Párthívei közül Batthyány Orbán és Dobó Ferenc ugyan megmenekültek, de régi befolyásukat (egyelőre) elvesztették.

53 Az események lehetőséget teremtettek arra, hogy a király ismét maga alakíthassa a pénzügyeket. Először azonban a forrongó Erdélyt kellett lecsendesítenie. Az uralkodó október 28-ra országgyűlésre hívta össze az erdélyieket Tordára, ahol Maylád Istvánt nevezte ki vajdának (1536-tól? Balassa Imre lett a vajdatársa). A Czibak Imre halálával megüresedett váradi püspökséget (novembertől) Fráter György királyi tanácsos kapta meg, aki egyúttal a kincstartói és a budai udvarbírói hivatalát is megtartotta. Ezzel a lépéssel az uralkodó a pénzügyek intézését a váradi püspökre bízta.

54 99.; HUSZÁR L.: János király dénárai, i. m. 45. János király igyekezett gondot fordít a bányászatra. Vö. Formularium Agriense: i. m. fol. 67v-68r. (az eset 1532 ősze és 1533 ősze közé helyezhető). 51 Fráter György kincstartóságára az első adat 1534. április 9-ről származik. Ám 1534. szeptember l-jén, amikor Gritti már Erdélyben tartózkodott, budai udvarbírói minőségében nyugtázta a szabolcsi dikátort (Várday Mihályt) a befizetett adóról (a szerep tehát kincstartói). MOL P 707 Zichy lt. fasc. 4. Nr. 1824. 52 MOL E 142 Fasc. 8. Nr. 7.; MOL E 144 47.; HHStA Reichsregisterbücher Bd. 33. fol. 30r. — MOL Mikrofilmtár W. 4995. tekercs; A kolozsmonostori,: i. m. II. 3576., 4020., 4396., 4420., 4498., 4530. stb.; Egyháztörténeti emlékek a hitújítás korából. Szerk.: BUNYTTAY VlNCE-KARÁCSONYI JÁNOS-RAPAICS RAJMUND. IIII. Bp., 1902-1906. I. 427., II. 382.; SCHULLER, F.: Urkundliche Beitrdge, i. m. 189., 519., 525.; Acta Tomiciana, 16/2. Szerk.: VLADISLAUS, POCIECHA. Wratislawiae-Cracoviae-Posnaniae, 1961. 218.; MAJLÁTH BÉLA: Maylád István. Bp., 1889. 44. 1532-ben a sókamarák működtetésére 300 forintot kölcsönzött Pestyéninek (MOL R 298 Erdélyi Iratok 6. cs. 1.). Egy lengyel híradás szerint 1533 márciusában Gritti kapitánya volt Erdélyben. Acta Tomiciana, 15. Szerk.: VLADISLAUS, POCECHA. Wratislawiae-Cracoviae 1957. 210. Sókamarai működésére: ÖStA FHKA HKA Handschriften. Nr. 373. fol. 32r. 53 Acta Tomiciana, 16/2., i. m. 276.; KRETSCHMAYR H.: i. m. 136.; SZAKÁLY F.: i. m. 101. Máramarosra: HORVÁTH MIHÁLY: Utyeszenich Fráter György (Martinuzzi bíbornok) élete. Pest, 1868. 30-31.; HEIB, G.: Die ungarischen, i. m. 87. 54 SZILÁGYI SÁNDOR: Erdélyország története I. Pest, 1866. 255-258.; BARTA GÁBOR: Egy magyar politikus a középkori Magyarország széthullásának az éveiben (Werbőczy István kancellár, 1526-1541). Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk.: RUZSÁS LAJOS -SZAKÁLY FERENC. Bp.,