Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Katona Csaba: Mayer László-Tilcsik György (szerk.): Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára / 235–238. o.

236 Irodalom Szemle szerkesztőségében végzett munkájára vagy a szombathelyi főiskolán tartott óráira utalni. A Bariska István 60. születésnapja alkalmából megjelentett kötet pedig igazán méltó e tartalmas életúthoz. A cím némiképp archaizál, hiszen nem Kőszegi Fióklevéltárat említ, hanem Kőszeg Szabad Királyi Város Levéltárát, de ez a megoldás hangulati elemként is találó, történelmileg is hiteles. Hálás feladata a recenzensnek az igényes külső dicsérete. Francz Bálintnak a 18. század derekán alkotott, Kőszeg mai központját ábrázoló fogadalmi festménye látható a színes, keménytáblás borítón. A kiadók figyelmességét mutatja, hogy az ünnepelt és a szerzők számára díszkötéses, számozott példányok is készültek a kötetből. Ugyancsak dicséretes az a jó érzékkel megválasztott fotó, amelyen a címnegyedet követően Bariska István portréja látható, hiszen ez a kép nem csupán fizikai valójában, hanem szellemiségében is tükrözi egyéniségét. A belívekre áttérve az igényesség továbbra sem szenved csorbát. A számos kiváló minőségben reprodukált illusztrációt is tartalmazó kötetet lapozgatva az olvasó keze finom műnyomó papírt tapint. A kötet méltó köntöst kapott. S a tartalom? A hasonlójellegű, gyűjteményes munkák többnyire jelentősen megnehezítik a szerkesztők dolgát. Ahogy a kötetben is olvasható, „barátai, munkatársai és kollégái" tisztelegnek a hasábokon Bariska István előtt (és tegyük hozzá, tanítványai is). Ezért aztán, mint minden hasonló összeállításban, úgy ebben is meglehetősen széles a paletta mind a szerzők köre, mind az általuk feldolgozott témák tekintetében. Az ünnepelthez más-más módon kötődő, különböző nemzedékekhez tartozó, különféle témákkal és korszakokkal foglalkozó kutatók írásait foglalja magába a kötet. Ennek megfelelően a tanulmányok időben a középkortól a 20. századig ívelnek, és többségük a NyugatDunántúlhoz, vagy annak közvetlen környezetéhez kötődik. Ha a szerkesztők nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy az ilyen válogatásnak mégiscsak egyfajta egységet kell alkotnia, az magában rejti annak veszélyét, hogy széteső tartalmú kiadvány kerül a nyomdába. A sok közül talán a legnagyobb erénye ennek a könyvnek, hogy ezt a csapdát jó érzékkel sikerült elkerülni, hozzátéve, hogy Bariska István személyisége, levéltárosi, tanári és történészi életútja olyan kapocs, amely sajátos láncolattá fűzi a kötet írásait. Ezt azért különösen fontos hangsúlyozni, mert meglátásom szerint az ilyen kiadványok esetében a recenzens féladata nem az, hogy részletekbe menően vagy akár nagy vonalakban ismertesse a megjelent tanulmányok tartalmát, hanem sokkal inkább a kötet egészének megítélése. Pontosabban: mennyire felel meg a célnak, hogy összhangban álljon annak az egyéniségével, munkásságával, akinek a tiszteletére készült. A kötet hűséges és őszinte tükör. A szerkesztők — Mayer László és Tilcsik György — munkájának dicsérete azonban nem merül ki a fentiekben. Annak része a pontos, részletes és főként egységes lábjegyzetelés, valamint az, hogy sikerrel birkóztak meg pl. a horvát és szlovén nyel\ű hivatkozott irodalomban található idegen írásjelekkel. Aki valaha dolgozott már Word szövegszerkesztővel, az tudja, hogy ez a rendszer milyen „hatékony" az ilyen karaktereknek a spontán átalakításában — esetenként csak közvetlenül a pauszra nyomás előtt —, hogy aztán a szöveg századszori átnézését (elektronikusan és imprimatúraként egyaránt) követően nyomtatva okozzon főfájást a szerzőknek és a szerkesztőknek egyaránt. A részletek felé elmozdulva: a Vas megyében — szerencsére — megszokott háromnyelvű (magyar, német, szlovén) tartalomjegyzéket három bevezeti) követi, csupa személyes hangvételű írás. A Bariska Istvánt övező megbecsülés zsinórmértéke, hogy kik for-