Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Siptár Dániel: Fejezetek a katolikus egyház hódoltságkori történetéből (Molnár Antal három kötete) / 241–247. o.

242 Irodalom A kötetek módszertani hátterüket tekintve is egységesek. A tanulmányok lapjairól kitűnik, hogy Molnár Antal a szisztematikus intézménytörténeti feltáró munka igényével, rendkívül alaposan, egységes szempontrendszer alapján végezte a kutatásait, és azok eredményeit minden tanulmány esetében hasonló gondolatmenet alapján rendezte jól érthető formába. Az azonos jellegű intézmények tárgyalásakor azonos felépítésű tanulmányokat olvashatunk, amelyek egymással párhuzamba rendezett adatai a hódoltsági katolikus intézményrendszert szisztematikusan mutatják be. Molnár Antal eddigi tudományos tevékenysége a hódoltságkutatás új, Szakály Ferenc nevével fémjelzett irányának, a hódoltsági magyar intézményrendszer vizsgálatának egyházi vetületét jelentik, amely elengedhetetlenül fontos területe a kor köztörténetének is, mivel az egyházi struktúra gyakran nem a világival párhuzamosan, hanem helyette biztosította a magyar intézmények jelenlétét a hódolt országrészben. A szerző általában egy jelentősebb új forrásra, forráscsoportra alapozva végezte a különböző témák feldolgozását, beillesztve az azokból nyerhető új információkat a tárgyról alkotott korábbi ismeretek láncolatába. Ezzel — a minél szélesebb körű feltárás érdekében — kiegészítette az addig szétszórt „forrásmorzsákat". Sorrendben az első, a Püspökök, barátok, parasztok címet viselő kötet a szegedi ferences kolostor már meglehetős alapossággal feldolgozott történetéhez nyújt további információkat. A szerző ezeket két jelentős, új forráscsoportra alapozta: a csanádi püspököknek a szegedi barátok helynöki megbízásával kapcsolatos, mind ez ideig feldolgozatlan leveleire, valamint a szalvatoriánus rendtartomány káptalanjain és kormánytanácsosi gyűlésein rögzített tabulákra, amelyek 1644-től tartalmazzák a tartomány szerzeteseinek névsorát. A kötet négy tanulmánya közül az első általános bevezetés, amelyet a szegedi ferencesek kutatástörténete és új forrásainak bemutatása követ, majd a fenti forrásokat alapul vevő, a barátok helynöki tevékenységéről szóló, valamint a kolostor 1644-1686 közötti tagjainak névsorát ismertető és elemző tanulmányokat olvashatunk. „A Szentszék, a magyar püspökök és a hódoltság a 17. században" című bevezető munka a szerző főbb kutatási területeinek példásan tömör, érthető összefoglalása. Először a hódoltsági katolikusok helyzetét és etnikai összetételét mutatja be, rávilágítva a katolikus délszlávok nagyarányú betelepülésére. Megismerteti az olvasóval a Magyarország déli részén kiépült balkáni egyházi struktúrákat, amelyek által etnikai alapon kettős egyházi szerkezet épült ki a hódoltság területén. A továbbiakban ezt a kettős felépítést vázolja fel: azaz a Szentszéktől támogatott, balkáni missziós hierarchia és a bosnyák ferencesek tevékenységét, valamint a magyar főpapság és a hódoltsági egyházmegyék gazdasági és lelkipásztori kapcsolatait. Ezt a tanulmányt követi a szegedi ferences kolostor történetének és új forrásainak bemutatása. A szerző a 18. századtól kezdődően napjainkig tárgyalja a rend historiográfiai irodalmát. A magyar történetírás bölcsőjénél született nagyszabású munkák a következő két évszázadban meghatározták a kutatás fö irányait. A helytörténeti irodalom csak a 20. században vont be új forrásokat és szempontokat a kolostor történetének tárgyalásába. Az általában kevés forrásanyaggal rendelkező hódoltságban ugyanis kivételesnek számított a szegedi ferences kolostor, mivel jelentős török kori levéltári anyaga maradt fenn. A 18. században ezek nagyobb részét feldolgozták, kiadták, és 1950-ig jobbára az ekkori átiratokat használták a kutatók. A kolostor államosítása miatt a levél-