Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

38 Közlemények távollétében helytartója lett. Augusztus végén határozta el magát arra, hogy Máramarost visszaveszi Nádasdytól. Patavinust (akit még a nyár elején szabadított ki kolozsvári tömlöcéből, és eddig budai udvarában tartózkodott) a sókamara átvételére és az adó beszedésére küldte a távoli vármegyébe. Nádasdy azonban a pádovait meglepte a szállásán, és megölte. Az olasz emberei így dolgavégezetlenül tértek vissza Budára. A kincstartó-váltás ellenére tehát a kormányzónak arra már nem volt ereje, hogy akár Máramarost visszaszerezze, akár a Pestyénivel januárban kötött szerződést felbontassa, Patavinust vagy más bizalmasát állítsa a szervezet élére.

47 Amint azonban lejárt az esztendő, 1533 februárjában az erdélyi sókamarák vezetésével saját emberét, a tekintélyes Ung megyei birtokokkal rendelkező nemesi családnak a sarját, ruszkai Dobó Ferencet bízta meg. A későbbi egri kapitánynak, Dobó Istvánnak a testvére eredetileg János király környezetéhez tartozott, ám 1532-ben Gritti szolgálatába szegődött. Miután 1534 szeptemberében meggyilkolták a kormányzót, állítólag kincsei nagy részére ő tette rá a kezét. Dobó azzal kezdte a működését, hogy a tordai alkamarástól elvette azt a sót, amelyet a hivatalnok kereskedés végett még Patavinustól vásárolt, illetve amit az elmúlt egy esztendei bére fejében kapott (összesen 300 forintnyi értékben). A brassói számadásokban ugyan utoljára 1534. február 14-én találkozunk sókamarási címével, ám lakhelye továbbra is Tordán volt. A kormányzó halálának az eseményeit ismertetve (1534. szeptember vége) Musei naplója Dobót camerarius Transylvaniae-nak címezte.

48 A híradás olyan valakitől származik, aki Gritti környezetéhez tartozott, és azt sejteti, hogy visszatérte után a kormányzó párthíveinek a helyzete Erdélyben átmenetileg megerősödött. A címzés első pillantásra sókamara ispáni tisztségére utalna, ám felvethető, hogy Dobó a nagybányai pénzverés mellett az erdélyi verdét is irányította.

49 Mint ismeretes, 1533. március végén Gritti Isztambulba utazott. Ezután Szapolyai mindinkább szembefordult az egyre jobban önállósodó (a szultáni udvarban is kegyvesztetté váló) kormányzójával, és arra törekedett, hogy embereit háttérbe szorítsa.

50 1534 áprilisában Dóczy János helyén új kincstartó bukkant fel: Fráter 47 Gritti 1532-33. évi tevékenységére: BARTA G.: Ludovicus Gritti, i. m. 305-308.; KRETSCHMAYR H.: i. m. 77-84. Patavinus ügyeire: MOL E 185 Missiles. Nagyváthy János 1532. augusztus 29.; NAGY I.: i. m. 25., 97.; A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai. Ismerteti: OvÁRY LIPÓT. Bp., 1890. II. 304. sz. (MTA Könyvtár Kézirattár. Ms. 4980/1 a. 33-34.); Dóczyra: MOL E 185 Missiles. Bolthos Mátyás 1532. augusztus 14., illetve KUJÁNI I.: i. m. 331. 48 Dobó Ferencre és családja birtokaira: GYÁRFÁS ISTVÁN: Dobó István Egerben. Bp., 1879. 12-15.; HÓVÁRI JÁNOS: A hűtlen Dobó. Bp., 1987. 9-10., 14-15. Dobó Ferenc 1531-ben királyi aulicus volt. MOL E 142 Fasc. 1. Nr. 32. Kamarási tevékenységére: ÖStA FHKA HKA Handschriften Nr. 373. fol. 19r.; Rechnungen;. i. m. II. 288., 296., 313., 321., 326., 341., 343., 702., 349., 357., 372., 569.; Arhivá orasului Brasw. Privilegia et Instrumenta Nr. 415. — MOL Mikrofilmtár 19 192. tekercs; NAGY I.: i. m. 71.; KRETSCHMAYR H.: i. m. 129., 133., 136-137.; SZAKÁLY F.: i. m. 90-91. Figyelemreméltó, hogy Szakály kutatásai szerint Gritti 1534-ben Belgrádba exportált sót, tehát a bányákat ellenőrizte. SZAKÁLY F.: i. m. 970-100. 49 SZAKÁLY F.: i. m. 91., 102.; HUSZÁR L.: János király dénárai, i. m. 45.; „auri florenorum incussor in Banya." SZERÉMI GYÖRGY: Epistolae de perditione regni Hungariae/Monumenta Hungáriáé Historica. 7/7./Pest, 1857. 338-339. Ez alapján feltehető, hogy ezt a pozícióját töltötte be a kormányzó halála idején. Dobó (cím nélkül) Gritti halála után írt elismervényében (Kolozsvár, 1534. október 4.) nyugtázta Dévai Czeke Pétert, a király aranybeváltóját, hogy azt a 400 forintot, amit Medgyesre való indulása előtt arany beváltására adott át neki, visszakapta. Archív Mesta KoSic. Collectio Schwartzenbachiana Nr. 1584. 50 BARTA G.: Ludovicus Gritti, i. m. 314. Úgy tűnik, Dobó nem tudta a sóbányászatot rendbe tenni, és a nemesfémbányászatot sem sikerült fellendíteni (kevés dénárt készítettek), pedig Gritti jó bányászati szakember hírében állott, és Szerémi szerint új bányát nyitott Erdélyben. SZERÉMI GY.: i. m. 320-324.; SZAKÁLY F.: i. m.