Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szabó Csaba: Dokumentumok a zsidó kivándorlás történetéhez (1948–1953) / 155–232. o.

Forrásközlések Visszatér az illegális kivándorlás kérdésére, melyről Péterfi azt mondta, hogy magától csinálódott; mégis az országon kívül Izrael hi­vatalos képviselője vette kézbe az illegális kivándorlókat. Az Exodus hajó négyezer utasával kapcsolatban megjegyzi, hogy német táborokban sokkal nagyobb számban sínylődtek. Nem óhajt ugyan itt elvi szempontokat megvitatni, mégis, miután felmerült, tisz­tázni szeretné a kivándorolni akarók egyes csoportjaival kapcsolatban, hogy — nem beszélve a cionistákról — azok akik emlékeiktől akar­nak szabadulni egyre kevesebben vannak, nem mintha a magyar kor­mányzat Jóvátételről" gondoskodna a számukra; erről nem lehet szó, mivel a magyar kormány nem vállal közösséget az előbbi kormá­nyokkal, — de szó van arról a hatalmas perspektíváról, amit a népi demokrácia nyújt. A magyarországi zsidóságot általában ketté kell választani: olya­nokra akik pozitívan és olyanokra akik negatívan viszonylanak a népi demokráciához; az utóbbiak a kimenni akarók. Másrészt azonban egy bizonyos szempontból analógia áll fenn Izrael állam és a népi demok­rácia között: mindkettőnek olyan emberekre van szükségük, akik po­zitívan viszonylanak a termelőmunkához. — Rámutat arra, hogy Péterfi szerint is olyanok óhajtanak kimenni, akik nem tudják átállíta­ni magukat fizikai munka végzésére. Ami az említett feszültséget illeti, megállapítja, hogy feszültség akkor van, ha ilyet előidéznek. Feszültség pedig van, tehát valaki elő­idézi. Egyetért abban, hogy ezt erő alkalmazása nélkül lehet csak le­vezetni, mert a népi demokrácia eszközei között nem szerepel erő­szak. Akik a feszültséget előidézik aktív tevékenységgel, olyan illegális munkások, akikre mindkét államban csak az illegális munká­sok sorsa várhat. Bízik abban, hogy a feszültség el fog oszlani, amint tisztázva lesz, hogy ki mehet és ki nem. Megjegyzi végül, hogy mereven el kell határolni, vajon Izrael ál­lam szempontjából tárgyaljuk-e a kérdést, vagy a cionista mozgalom szempontjából, mely éppen Izrael állam létezése óta feloszlatta önma­gát. Természetesnek tartja, hogy azok az emberek, akik kimennek, csakis Izraelbe mehessenek; ez Izrael érdeke is, és e felett bizonyára őrködni is fog. megmagyarázza a „kivándorlás" és a „hazatérés" kitételeket. Az ille­gális kivándorlással kapcsolatban megvilágítja a határon túli szelektá­lás körülményeit. Végül konkrétan leszögezi, hogy az ő részükről a tárgyaláson Iz­rael kormányának szempontjait képviseli, míg a magyarországi zsidó­ság szempontjai mindkét tárgyaló fél által kifejezésre jutnak, javasolja, hogy a kölcsönös jegyzékváltás alapján térjünk rá az első napirendi pontra. Elsősorban vizsgáljuk meg közelebbről a fel- és le­menő rokonok kérdését a következő pontok szerint:

Next

/
Oldalképek
Tartalom