Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535 35 Máramarosban, továbbra is felügyelte a sókamara működését, behajtotta Patavinustól a bérleti díj havi részleteit, jelentést írt urának. A bérlő tehát a főúr ellenőrzése alatt tevékenykedett, és csupán a kamarai ügyek tartoztak volna hozzá. Nádasdy felügyelte az értékesítést.

35 A szigeti Szent Imre egyház káplánjai hetente háromszor mondtak misét a rónai bányánál épített Szent László kápolnában. Ezért a bányászoktól sót kaptak, amit szabadon elvihettek és eladhatták. Az olasz bérlő nem akarta ezt a szokást megengedni, vagyis úgy vélte, hogy a bevétel a régi kiváltságok megszüntetésével növelhető.

36 A főúrnak és az olasz vállalkozónak a viszonya kezdettől fogva feszült lehetett. A helyzetet tovább rontotta, hogy az üzletember továbbra sem fizette rendszeresen a bérleti díjat. Patavinus már márciusban levélben fordult a királyhoz, és tőle várta az utasítást. Eljárása érthető, ugyanis arra hivatkozva, hogy társa nem teljesítette a kötelezettségeit, a királytól kért engedményt. Egyben az uralkodó beleegyezését várta ahhoz is, hogy a kormányzó visszatértéig irányíthassa az erdélyi sóbányákat. Ám az olasz nehezen tudott boldogulni Nádasdy nélkül. Kávássy Kristóf huszti várnagy 1531 februárjában utasítást kért urától, miként viselkedjen a bérlővel. Nagyváthy nem akart Patavinus szolgálatába szegődni. A tordai kamarás is csupán Nádasdy beleegyezése esetén volt hajlandó az olaszoknak dolgozni. Vízakna 1531 júniusában nem Patavinusnak, hanem Nádasdynak a közbenjárását kérte, hogy a király ne terhelje a polgárokat a vár körüli munkákkal. Nem boldogultak könnyen az olaszok Nagybányán sem. Patavinus 1531. április 1jén érkezett a városba. Ekkor már társa nem élt. A nagybányaiak fegyverrel fogadták. Az olasz a kormányzóra hivatkozva kérte Désről Nádasdy sürgős segítségét. Májusban a Pestről Kolozsvárra menekült litteratus Antal — hallva, hogy contrascribái keres az erdélyi városban működő verdébe — a kincstartótól kérte az állást.

37 Az adatok azt mutatják, hogy Nádasdy ebben az esztendőben mit sem veszített befolyásából, miközben mind jobban szembe került az Isztambulban tartózkodó kormányzóval.

38 Meglepő, hogy Patavinusszal szemben 1531. május 29-én Podvinyai Pál az erdélyi sókamarák ispánja. Csupán rövid ideig működhetett, ugyanis az erdélyi sóhivatalokat később az olasz vállalkozó irányította. 1531 augusztusában még ő töltötte be a NAGY IVÁN: Gritti Alajost illető eredeti emlékiratok. Magyar Történelmi Tár, 1857. 25.; MOL E 185 Fasc. 40. 24r.; MOL E 210 65. cs. 7. tétel Sal. 2., 3., 4.; KUJÁNI

I.: i. m. 281.; MARÓTHI DEZSŐ: Frangepán Ferenc levelei Nádasdy Tamáshoz. Történelmi Tár, 1905. 538. Frangepán nővérének a sójárandóságára: MARÓTHI DEZSŐ: A két Frangepán Ferenc levelei Nádasdy Tamáshoz. Történelmi Tár, 1907. 491.; MOL E 185 Missiles. Kávássy Kristóf, Drágfy János, Nagyváthy János. Ebben az esztendőben alig-alig címezték Nádasdyt máramarosi ispánnak (vö. MOL E 185 Missiles). MOL F 33 Kolozsmonostori konvent országos levéltára. Vegyes iratok 2. cs. (korábbi jelzet: Dl. 32 745.) Az ügyet ismerteti IVÁNYI B.: i. m. 100-101. 1528-ban Erdélyben a Fuggerek megbízottja, Hans Dernschwam ugyancsak azt tervezte, hogy felülvizsgáltatja a régi privilégiumokat. Vö. DERNSCHWAM, HANS: Erdély, Besztercebánya, törökországi útinapló. Ford., bev.: TARDY LAJOS. Jegyz.: UŐ-DÁVID GÉZA. Bp., 1984. 97. MOL E 185 Missiles. Nagyváthy János 1531., Kowachy Benedek, Patavinus, Pesti litteratus Antal, Névtelenek 5-6.; MOL E 200 Zápolyai. 19. cs. 70. tétel. 14-15. Az a körülmény, hogy nehezen fizette a bérleti díjat, arra utal, hogy a sóbányászatból nem tudta azt a 80 ezer forintnyi nyereséget kitermelni, amit állítólag Gritti remélt (PöLNITZ, G.: i. m. 235.), és tán elég pénze sem volt. SZAKÁLY F.: i. m. 66.; Enyingi Török Bálint. A bevezetést írta és a forrásokat közzéteszi: BESSENYEI JÓZSEF. Bp., 1994. XIV-XV.,47.; BESSENYEI J.: i. m. 15.