Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése (2. rész) / 117–154. o.

143 Orosz László: Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése Für Ihre gute Meinung, die Sie gegenüber meinem Buch ausgesprochen haben, danke ich Ihnen umsomehr, als es in ungarischen Kreisen leider kaum Zustimmung gefunden hat,

150 auf die es — und das glaube ich ohne Überheblichkeit sagen zu dürfen — vielleicht doch hätte Anspruch erheben können. Vor allem ist es sehr bedauerlich gewesen, daß allem Anschein nach das Buch zum Gegenstand unverbindlicher Kaffeehaus-Plaudereien gemacht wurde, und daß sich Leute darüber ereiferten, die erstens das Buch nicht gelesen haben und zweitens gar nicht den Verfasser, sondern etwas ganz anderes treffen wollten. Vor allem war ich sehr erstaunt, daß sich eine in der Vergangenheit so angesehene Zeitschrift wie das „Egyetemes Philológiai Közlöny"

151 hergeben konnte, Kósas politisch gemeinte Anwürfe abzudrucken, von denen ich in A „Kultureinfluss" (vö. 123. Íj.) magyarországi fogadtatásához 1. CSAPODI CSABA [Domanovszkytanítvány] ismertetése. Századok, 76. (1942), 463-472. A kritika a világossá tett nézetkülönbségek ellenére elismerő, mivel nem tételez, fel tudatos és politikai indíttatású elfogultságot, hanem csupán a témaválasztásból eredő szemléletmódbeli egyoldalúságot, ebből fakadóan bizonyos jelenségek (nem rosszindulatú) túlértékelését. Érvényes mindez Valjavec „eddig is tekintélyes"-nek értékelt munkásságára csakúgy, mint ezen hatalmas vállalkozására, amelyben noha „egyik nemzetnek a másikra gyakorolt kulturális hatásának kutatása alig függetleníthető a politika és a nemzeti önérzet színező hatásaitól", Valjavec mégis „elismerésreméltóan törekszik az objektivitásra". S ha eziránt némely magyar olvasóban kételyek is ébrednek, és „a szerző következtetései nem mindig állják meg a helyüket", annak okaként „nem is a tárgyilagosságra való törekvés hiánya, hanem magában a mü lényegében rejtőző veszedelmek", ti. a tárgyválasztásban rejlő módszertani nehézségben keresendő. „A történelem az élet teljességének bemutatására törekszik, sokszálú, bonyolult folyamatokkal foglalkozik. Aki ezek közül csak egy irányba fordítja figyelmét, az hasznos tisztázó munkát végezhet, részletkutatást, de eredménye mindig csak adalék marad, adatgyüjés, amelyet a szintetikus szellemű feldolgozás felhasználhat, önmagában azonban, ha szintetikus igényű munkaként jelentkezik, az olvasóban akaratlanul is téves képzetet kelt." (i. m. 464.) így aztán, bár a térségben „eredeti népkultúrák éltek s különböző nyugati, déli és keleti kultúrák hatásából »egyszeri, sajátos kultúrértékek« keletkeztek, mégis a csak egyoldalú adatok felsorolása az olvasóban azt a képet kelti, mintha Magyarország kulturális befolyást csak a németektől kapott volna s művelődése lényegében a német kultúrjavak kissé mindig megkéső átvételéből állana". Valjavec elismerésre méltó szorgalommal öszszeállított, adatgazdag munkája ezért akár zavart is okozhat abban az esetben, ha „az olvasó elfelejtkezik arról, hogy nem szintézist olvas, hanem analízist; amit lát, az nem a teljes kép, hanem annak csak egy vonása", (i. m. 465.) ,,V[aljavec] nézőpontjába gyakran csúsznak be aránybeli eltolódások. Mivel a német kultúra hatását keresi, hajlandó mindent németnek látni, ami a német kultúrában is megvolt, s más nemzeti kultúrák hatásait minden körülmények közt német közvetítésnek s ezzel német kulturális befolyásnak tartani. Ebből következik, hogy nem is annyira adatai, melyeket pontosan idéz, a megbízhatatlanok, hanem egyes következtetései, értékelései, amelyek jobbára csak föltevések, nem bizonyságok." (i. m. 465.) Vö. még 152. Íj, 1 ' Egyetemes Philológiai Közlöny / Archívum Philologicum. Bp., 1. (1877)—71. (1948). A Magyar Tudományos Akadémia és a Budapest Philológiai Társaság kiadása. (A Valjavec által sérelmezett cikk megjelenésének időpontjában szerkesztői: 1 luszti József és Eckhardt Sándor.) 152 Kosa János (1914-1973) történész, szociológus. 1937-ben doktorált a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen egy a német népiségtudományi körökben hevesen bírált témával (Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig). Magyarországon a pesti, majd a Szegedi Egyetemen tanított, 1949-ben elhagyta az országot, és Montrealban, majd a bostoni Harvardon oktatott. A szóban forgó recenziója: VALJAVEC, FRITZ: Der deutsche Kulturcinfluss im nahen Südosten. Unter besonderer Berücksichtigung Ungarns. Egyetemes Philológiai Közlöny 65. (1941), 214-229. Kosa bírálata valóban elmarasztaló, és Valjavec munkájának a Századokban megjelent — mái- idézett — ismertetéséhez képest hangsúlyosan nem a müncheni szerző hátsó szándéktól mentes, csupán szemléletmódbeli különbségeken alapuló disszonáns hangjaira hívja fel a figyelmet, hanem épp ellenkezőleg, a szóban forgó munka alapteóriájának elfogadhatatlanságát hangsúlyozza. A német völkisch szakirodalom-