Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése (2. rész) / 117–154. o.
140 Forrásközlések milyen szempontok érvényesüljenek? Mi illik a kötetbe: a népi és társadalmi fejlődés rajza, vagy inkább szellemtörténet? Politikai események mennyiben jussanak szóhoz? Természetesen szeretnék beleilleszkedni a kötet struktúrájába — éppen ezért volnék bátor kérni baráti felvilágosítását. Nekem az volna a kellemes, ha a települési, népiségi és társadalmi viszonyokról lehetne írni, azonban, magától értetődően, alkalmazkodom a szerkesztő — ez bizonyára azonos Kolléga Úr személyével — óhajához. A SOF részére a magyar történetírás fejlődéséről (1920-1940) a cikket 40 lap terjedelemben szintén elvállalom. 140 Talán csodálkozik ezen, azonban karácsony óta éppen a témával kapcsolatos problémák foglalkoztatnak. Aligha ismeri az „Egyedül Vagyunk" c[ímű] folyóiratot. Két hetenkint jelenik meg, az Imrédy-párt félig-politikai lapja 141 (antiszemita). Ebben eddig kb. nyolc cikkben ismertettem a mai magyar történettudomány helyzetét, szervezetét. (Politikai nemzet — népi nemzet; szellemtörténet — népiségtörténet; Magyar Tudfományos] Akadémia; egyetem; Törtfénelmi] Társulat; levéltár és múzeum; kutatóintézetek a cikkek tárgyai. 142 ) Persze, a cikkekben arról írok, ami nincs, amit mi elhanyagoltunk, mert egy kicsit a XIX. sz.-ban éltünk. Reformokat kívánok, ezt hangsúlyozom. Sok kellemetlenségem volt a cikkek miatt, " de egyszer már meg kellett mondani, ami a szívemen volt. Ez az érem egyik oldala, amit külföld felé nem szeretnék megmutatni. Nem is érdekli ez a külföldet. A SOF is arra kíváncsi, ami van Magyarországon: eredmények, fejlődés, irányok, kötetek. De éppen mert az érem A cikk a Südost-Forschungen számára sosem készült el, a téma azonban élénken foglalkoztatta a magyar történész-közéietet, s a két világháború közötti magyar történettudományban Mályusz körül kavargó hullámok 40-es évekbeli fejezete épp e kérdéskör kapcsán kulminálódott, Vö. 102., 143. Íj. 141 Az első zsidótörvényt elfogadó és a másodikat beterjesztő, majd időközben napvilágra került zsidó származása miatt távozó, németbarát fmrédy Béla miniszterelnökhöz (1938. május-1939. február) közelálló Oláh György szerkesztésében megjelentetett közismerten jobboldali folyóiratról van szó. 142 Vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: AZ utolsó órában. Egyedül Vagyunk. IV. (1941), 53. sz. 9-10.; V. (1942), l. sz. 9-10.; 2. sz. 8-9.; 3. sz. 8.,10.; 4. sz. 7-8.; 5. sz. 6., 8.; 6. sz. 6., 8.; 7. sz. 14.; 8. sz. 12.; 10. sz. 10., 12.; 11. sz. 8.; 12. sz. 4.; 13. sz. 11. 143 E „kellemetlenségek", amelyek csaknem állásába kerültek, egyrészt persze abból fakadtak, hogy a hivatalos tudomány által elfogadhatatlannak minősített szélsőséges lapban publikálta reform-nézeteit. Másrészt azonban (és valójában ez nyomott sokat a latban) az bizonyult megbocsáthatatlan merészségnek, hogy Mályusz saját — a magyar történettudomány egyes intézményeinek népiségtörténeti alapokon való újjászervezését meghirdető — koncepciója vázolása során nem csupán a reformok érvényesülésének legfőbb kerékkötőjéül kikiáltott szellemtörténeti irányt támadta, de annak prominens képviselőit, köztük kimondatlanul is félreérthetetlen módon a neves történészt, Hóman Bálint kultuszminisztert is. Mályusz (az MTA Kézirattárában őrzött) önéletírásában nem is tagadja mindezt. „Támadásomat teljes egészében Hóman ellen központosítottam. Azt tudtam — Sztálingrád előtt voltunk —, hogy minden baloldal felől jövő kritika csak malmára hajtaná a vizet, hiszen ő mint jobboldali politikus foglalta el helyét Gömbös kormányában, és ilyen minőségében tartotta is meg. Ha Szekfűhöz csatlakozom és a polgári szellemtörténet szemszögéből nézve bírálom történetírói qualitásait, ezzel csak erősítem helyzetét a nemzetbarátok szemében. Szeklu és egész irányzata gyenge támogatást ígért... Szándékom úgy körvonalazódott, hogy a népiségtörténet szemszögéből nézve megvizsgálom valamennyi művelődési intézményünk és történettudományunk kapcsolatát és az áttekintés során egymás után rámutatok Hóman mulasztásaira." (Idézi: ERŐS, 150.) A magát becsületében sértve érző miniszter elégtételt követelt Mályusz munkaadójánál, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karánál. Az ügy a kibontakozó botrányt csírájában elfojtani kívánó egyetemi álláspont ismeretében, megelőzve a kari tanácstól elvárt precedensértékű állásfoglalást, végül Mályusznak a minisztert megkövető nyilatkozatával zárult. (A Hóman-Mályusz problematikához 1. Uo. 125-159.)
