Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése (2. rész) / 117–154. o.
132 Forrásközlések is kitűnik, szorgalmas olvasója vagyok, a III. évf[olyam] 2. száma (1938 Sept[ember]) az utolsó, amely még birtokomban van. Vájjon szabadna arra kérnem, hogy az azóta megjelent füzetekkel, ül. kötetekkel megajándékozzon? Hasonlóképen boldogan mondanám magamat könyvsorozata 13., 18., 19., 20. számai birtokosának is (Steinacker, Schlereth, Schmidt, Weinelt). 125 Némi ellenértékül bátor volnék felajánlani az intézetem kiadásában most megjelent következő munkákat: A középkori Szatmár megye és Bihar megye a török pusztítás előtt. 126 Az előbbi 240, a másik 420 1, térképekkel. Természetesen 2-2 példányban küldenem ezeket, de ha szükséges, készséggel 3-3 példányban is. sebbségekkcl szemben követett eljárásában a tudatosságot", (i. m. 261.) Más helyütt a hivatkozás éle épp a Valjavec lapjában teret kapott szellemiség ellen irányul. Támadólag idézi FRIEDRICH MÜLLER-LANGENTHAl.nak a müncheni lapban közölt cikkét (Die geschichtlichen Rechtsgrundlagen der „Sáchsischen Nationsunivcrsitat" in Siebenbürgen und ihres Vermögens. Ein Beispiel volksrechtlicher Entfaltung mit Geschichtsmáchtigkeit. Südosldeutsche Forschungen, 3. (1938), 44-68.), mégpedig abban az összefüggésben, hogy a völkiscli történetírás követői „mit sem törődnek a magyar állam szervezetének s a királyi hatalomnak a súlyával", és a nemzetiségek törekvései eredményéül tüntetik fel a számukra engedélyezett privilégiumokat. „Mint ahogyan a szász történetfelfogás legújabb körvonalazói teszik, akik az őshazából hozott népjognak a csodás érvényesülését látják múltjukban, s ilyen okoskodással támasztják alá elgondolásukat: A szászok egyáltalán el sem jöttek volna Németországból, ha nem biztosítják számukra azt a törzsi jogot, amely hazájukban érvényesült; mint mindenütt szívesen látott telepesek, keresztül tudták vinni akaratukat, mint közösségek pedig népi joguk letéteményesei lettek." Azt a felfogást, amely a két világháború között a német népiségi tudatot több száz évvel korábbi időszakba vetítette vissza, valamint az ezzel megalapozott történeti érveket, és a rajtuk nyugvó aktuálpolitikai tőke kovácsolását Mályusz elutasította, és ezzel csatlakozott a jelenség kártékony hatását már diagnosztizáló magyar tudósok sorához. (Vö. Pukánszky Béla recenziója Valjavec Windisch-tanulmányáról, 54. Íj.) Szintén a magyar kutatás számára elfogadhatatlan elméletek közvetítöjeként tűnik fel a Valjavec által szerkesztett Südosldeutsche Forschungen, amikor Mályusz az Árpádok nemzetiségi politikája kapcsán vizsgálat alá veszi az 1290-es esztendőt, ti. amikor III. Endre koronázása alkalmából a nemeseken kívül a „nemesek módjára viselkedő" erdélyi szászok kiváltságait is megerősítette. Ez a magyar történész szerint „azokat írta körül, akik betű szerint nem voltak nemesnek tekinthetők, de életmódjuk, körülményeik a kiváltságos réteg tagjaihoz tették őket hasonlóvá". Az újabb német kutatások azonban az erdélyi szászok előkelőit „előszeretettel keresik az ősi német nemesség leszármazottjai között. [...] A bökkenő csak az — írja Mályusz —, hogy adat egyáltalán nem támogatja a feltevést, mintha a szász arisztokrácia nemesi eredetű lett volna." Ezért „a történettudomány módszerében való tájékozódás elmulasztásának" tulajdonítja a vonatkozó, és több német népiségtudományi folyóiratban is elősorolt, kreált bizonyítékokat. Ezek közé tartozónak ítéli a tekintélyes debreceni germanista Huss Richárd tollából származó hivatkozott tanulmányokat (vö. Huss, R.: Bairische Unterlagerung und bairischer Adél in Nordsiebenbürgen. Südosldeutsche Forschungen, 1. (1936), 147-159., ül. uő.: Deutscher Adél in Siebenbürgen und seine urheimatliche Herkunft. DeutschUngarische Heimatblatter, 5. (1933), 211-220.) Végeredményben Mályusz szerint „bizonyára megnyugodva utalhatjuk a szászok ősrégi nemességéről szóló fejtegetéseket a mesék birodalmába." (i. m. 406407.) " A Südost-Institut kiadványsorozatának („Veröffentlichungen des Instituts zur Erforschung des deutschen Volkstums im Süden und Südosten", 1942 óta neve „Südosteuropáische Arbeiten") következő köteteiről van szó: STEINACKER, EDMUND: Lebenserinnerungen. München, 1937.; SCHLERETH, LUDMILLA: Die politische Entwicklung des Ungarlündischen Deutschtums wahrend der Revolution 1918/19. München, 1939.; SCHMIDT, ISOLDE: Beitrage zur Geschichte des südostdeutschen Parteiwesens 1848-1914. München, 1939.; WEINELT, HERBERT: Das Stadtbuch vom Zipser Neudorf und seine Sprache. München, 1940. I2( ' Mályusz két tanítványának disszertációjáról van szó: MAKSAY FERENC: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. (Település- és Népiségtörténeti Értekezések; 4.), illetve JAKÓ ZSIGMOND: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp., 1940. (Település- és Népiségtörténeti Értekezések; 5.) (Vö. 65. Íj.) Mindkét munkát M. Schwartz recenzálta Valjavec lapja számára. Südost-Forschungen, 7. (1942), 711-712., í 11. 712-713.