Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.
102 Forrásközlések leg vagy örökösen - nem volt adómentes (ledig undfrei) tulajdona. Egy nemes részéről ugyanez már korántsem ilyen egyértelmű, főként, ha figyelembe vesszük a jobbágyi státuszra történő fentebbi utalásokat. Úgy tűnik tehát, hogy ez a hitelszerződés-típus nemesi közegbejutva alapvető változáson ment keresztül. Nemes vagy jobbágy? Arra a kérdésre, hogy nemeseink valóban jobbággyá váltak-e a zálogösszeg kifizetéséig, egyszerű igennel vagy nemmel aligha tudunk válaszolni. Kétségtelen azonban, hogy az „igazi és törvényes jobbágy" kifejezés, a földesúri alávetettség vagy a ,jobbágyi nyomorúságként" értelmezett adófizetés az igenlő válasz helyességét támogatja. Ismeretes, hogy a középkor végének szigorú jogi gondolkodása azt a személyt, akinek a telkét úrbéres járadékok terhelték, jobbágynak tekintette, szemben a nemessel, aki jószágát szabadon, terhektől mentesen birtokolhatta. 48 A korabeli törvények gyakran hangsúlyozzák, hogy az egytelkes nemes csak a saját nemesi telkét illetően adómentes; ha más földjén birtokol szőlőt vagy földet, tizedmentessége nem érvényesül. 49 Sőt, az 1468-as törvény expressis verbis kimondja, hogy az a nemes, aki más földjén lakik, az állami adót is fizetni köteles, akárcsak a jobbágyok. 50 Ezek a cikkelyek összhangban állnak jogszokásunkkal: nemes személy nem fizethet adót — ahogy az 1468-os törvény fogalmaz — „saját nemességének" 51 telkéből. Ezzel magyarázható a vizsgált szövegekben a nemesi telekben lévő örök- vagy nemesi jog átruházása: ha ezt a nemes másra ruházza, akkor tulajdonképpen már más földjén birtokol, következésképpen magára vállalhatja a földbéi' fizetését, a „jobbágyi nyomorúságot". Nemeseink ezáltal a zálogösszeg visszafizetéséig a korabeli jogi gondolkodás értelmében mindenképpen jobbágynak tekintendők. Mielőtt azonban az ideiglenes jobbágyi státuszt egyértelműen elfogadnánk, érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy az ilyen nemes életmódjában és a helyi nemesi társadalomban betöltött szerepében semmilyen változás nem történt: ugyanúgy nemesi telke birtokában maradt, és mivel a hitelező hivatalos úton nem vezettette be magát a telek birtokába, a megye közönsége nem feltétlenül értesült az átmenetinek tervezett teherválBÓNIS : i. ni. 235.; Vö. a pozsonyi helyzettel: ORTVAY TIVADAR: Pozsony város története. II/4. kötet. 1903.57-61. Természetesen a késő középkorra nem csak ez a végtelenül leegyszerűsített társadalom-kép a jellemző, hanem ezzel párhuzamosan új társadalmi rétegek kialakulása is: BÓNIS: i. m. 337-338.; TRINGU ISTVÁN: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Bp., 2003. 126. (Tudomány-Egyetem); Vö. a Tripartitum már idézett I. 9. § 5. cikkelyével. Mátyás király 1458. évi decretuma, 24. te. „Item nobiles tam iobagiones habentes, quam non habentes deciinas dare non teneantur [...} nisi nobiles vineam vei agrum in alieno territorio tenentes, qui solvere debent." Kiadása: Decreta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458-1490. Francisci Döry collectionem manuseriptam additamentis auxerunt, commentariis notisque iliustraverunt GEORGIUS BÓNIS, GEISA ÉRSZEGI, SUSANNATEKE. Budapest, 1989. (DRH 1458-1490.) 97. Mátyás király 1468. évi decretuma, 6. te. „nobiles iobagiones non habentes in suis libertatibus permaneant, nec ad solutionem tributi fisci regalis, neque praesentis contributionis, neque decimarum quoad sessionem nobilitatis suae compellantur. In aliorum autem terris possint et debent compelli. " DRH 1458-1490. 176. Köszönöm Nógrády Árpádnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a cikkelyre. DRH 1458-1490. 176. („quoadsessionem nobilitatis suae")
