Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.
90 Közlemények A magyarok szerint a francia külügyminiszterre és kíséretére „mély benyomást" gyakorolt Kádár János megjegyzése a francia külpolitika bátorságáról az indokínai és az algériai 54 kérdés megoldásában. A magyar pártvezetö ugyanis kifejtette, hogy az USA a hivatalos megnyilatkozások szerint a presztízsét félti és délkelet-ázsiai, dél-vietnami pozícióit ezért nem akarja feladni. Véleménye szerint a franciák talán átmenetileg veszítettek presztízsükből, amikor vietnami és algériai véres háborújuk céltalanságát felismerték, de az a bátorság, amellyel a konzekvenciákat levonták, imponáló, amelyből tanulhatnának az Egyesült Államok vezetői is. Couve de Murville elismerte, hogy erre ők is szoktak hivatkozni az USA-val folytatott megbeszélések során, és a tárgyalás végén így köszönt el: „Az hiszem, hogy az előadásának köszönhetően értjük Magyarország politikáját és helyzetét. Önnek konkrét elképzelése van Franciaország politikájáról és helyzetéről"" A hivatalos „fogyasztásra" szánt udvariassági formulák mellett a francia diplomácia a realizmus talaján maradt, és a többi kelet-közép-európai külügyminiszteri úthoz hasonlóan tárgyilagosan értékelte a magyarországi látogatás tapasztalatait. A francia külügyminisztériumban készített és a nagykövetségeknek is tájékoztatásul szétküldött (1966. augusztus 6.) értékelés szerint a magyarok a német kérdésben a többi keletközép-európai országhoz hasonló álláspontot képviseltek, de — főképpen a csehszlovákokhoz és a lengyelekhez viszonyítva — kevésbé érzelmi, mintsem inkább praktikus megközelítésből ítélték meg. Kádár János véleményét a német kérdésről „mérsékeltnek", és „óvatosnak" tartották. Természetesen az „európai Európa" Péter János által 1965-ben felvetett 56 kérdésköre most sem kerülte el a francia diplomaták figyelmét. Ugyanakkor azt, hogy lényegében nem értették meg a magyarok kisebbrendűségi komplexussal kevert dilemmáját, jól mutatja a körtávirat következő része: „Péter úr az európai problémákat összefüggéseiben fejtette ki. Nagyon érdeklődnek Budapesten az »európai Európára**, vonatkozó magyar koncepció iránt. Nincs-e ellentmondás ezen politika és a hat ország által a nyugat-európai integráció érdekében kifejtett politika között? A kontinens keleti és nyugati fele közötti szakítás nem fogja-e azt megerősíteni? A miniszter azt válaszolta, hogy valóban létezik ez a probléma, és hogy vigyázni kellene arra, hogy a Közös Piac fejlődése ne vezessen Kelet-Európa államaival folytatott kereskedelem csökkenéséhez." A franciák figyelmét ugyanakkor nem kerülte el, hogy a budapesti vezetők támogatóan nyilatkoztak a francia enyhülési politikáról, és az sem, hogy a magyarok egy biztonsági konferencia összehívásával szerették volna az európai biztonság kérdéseit megoldani. Összességében a látogatást pozitívan értékelték, és Magyarországról egy olyan A volt francia gyarmat függetlenségi háborújába (1954-1962) a magyarok nem avatkoztak be közvetlenül, hanem elsősorban a kulturális kapcsolatokon keresztül. A magyar kormány nem keveredett fegyverszállításokba (mint pl. Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia), és az algériai ideiglenes kormányt sem ismerte el (pl. Lengyelország). Mindezek viszont lehetővé tették azt, hogy a magyar kormány viszonylag mértékadó véleményt fogalmazhatott meg. Hangsúlyozni kell, hogy a franciák számára az algériai konfliktushoz való viszony lényegi kérdésnek számított, és az alapvetően meghatározta Franciaország viszonyát a keleteurópai államokhoz. A.E.A.D. Hongrie, Carton 2416. Entretien entre M. Couve de Murville et M. Kadar. GARADNAI: Péter János külügyminiszter, i. m. 150-151. A Közös Piac hat alapító tagállamáról van sző. A.E.A.D. Hongrie, Carton 2416. N° 212.
