Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

73 Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben hatóságok adták meg, és az uralkodó rendeleti úton vezettette be királyi biztossal, bár rendeletét kihirdették az országgyűlésen is. Ez az abszolutisztikus adórendszer nem törte meg a nemesi adómentesség elvét. A központi kormányzat támadását ez ellen elsősorban Bethlen Gábornak sikerült elhárítania a Delegata Commissio 1749-i vitáiban. De, bár az onus non inhaeret fundo elvét taktikából maga a központi kormányzat hangsúlyozta az adóreform alaprendeletében, az adózó termékeinek megadóztatása lényegében a föld megadóztatása. Az egyházi nemesek adójának kérdésében pedig a kormányzat nem engedett. Az új adórendszert Systhema Bethlenianumnák nevezték a kortársak, és így ismeri a történelem is. Az elmondottakra visszatekintve, aligha beszélhetünk Bethlen Gábor egyedüli irányító szerepéről. Az új rendszer hármas alapelvét Henter Dávid dolgozta ki még a munkálat kezdetén, 1746-ban, és az öreg ítélőmesternek nagy szerepe volt az 1749-i bécsi vitákban is. Schmidlinnek kezdettől volt hatása a reform menetére, de különösen annak végső szakaszában. Az összeírások feldolgozásában és az adórendelet kimunkálásában részt vett Seeberg is. Bethlen természetesen részt vett (és súllyal volt jelen) a reform egész folyamatában. A reform 1745 végén még nem a Haugwitz-reform részeként indult. A későbbiekben viszont óhatatlanul hozzá kapcsolódott; a Birodalom általános kormányzati ás adóreformja teremtett kedvező feltételeket az erdélyi adóreformhoz is. Végső soron azonban az erdélyi adóreform koncepciója alig tért el az 1746. évi kezdetektől. Az 1754-es adóreformot még két további követte: a Systhema Budcowianum (1763), illetve a Systhema Bruckenthalianum. Ezek azonban csak az 1754-es alapreform módosításai. Az 1754-es rendezés 1848-ig éreztette a hatását. Lényegesen hozzájárult az abszolutizmus megerősödéséhez, Erdélyben így adó-okokból nem volt szükség országgyűlésre. 1761-től a reformkor kezdetéig (eltekintve most az 178 l-es és 1809-es, teljesen súlytalan gyűlésektől: az előbbi esetében II. Józsefnek tették le a hűségesküt a rendek, az utóbbi a harcba nem vetett Napóleon elleni erdélyi inszurrekció szervezésére szolgált) csak 1790 és 1795 között volt három országgyűlés, és az 1790/91-es kezdeményezések egy részét fejezték be az 1810/1 l-es országgyűlésen. 73 évből csak nyolcban tartottak országgyűlést annak ellenére, hogy az 1. Lipót-féle alkotmánylevélben még alapvető pont az évi országgyűlések ígérete. Az 1754-es adóreform tehát jelentősen megtámogatta az abszolutizmus rendszerét. Ez a rendezés ugyan (a Haugwitz-reform porosz mintáihoz hasonlóan) áttekinthetőbb, igazságosabb adórendszert hozott létre (a 230 féle mentesség megszüntetésével, az egyes natiók terheinek reálisabb elosztásával), de végső soron nem hozott könnyítést az adózóknak. Mint említettük: néhány év alatt kb. 60%-kal növelte az összes adóterhet. Célja és eredménye: a Habsburg Birodalom pénzügyi teherbíró képességének növelése, és ez végső soron a hadseregfejlesztést, a Birodalom hatalmi céljait szolgálta.