Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.

25 Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei zöld hármas halmot az ország három nagy hegységével (Tátra, Fátra, Mátra) azonosítani.

51 A 14. század második felétől Magyarország királyai egyúttal más országok, tartományok felett is uralkodtak, és természetes, hogy családjuk címere mellett ezek jelképeit is szerepeltették címerábrázolásaikon. így számos olyan címerváltozat jött létre, amelyek csak tágabb értelemben részei a magyar heraldikának. Propagandahatásuk az uralkodói pénzeken, pecséteken szereplés gyakorisága miatt távolról sem becsülhető le. Ugyanakkor az uralkodói oklevelek intitulatióiban szokásos címfelsorolásokat követve ábrázolták királyaink különböző országainak címereit, a királyi igénycímereket, és ezzel mintegy képszerűén is alátámasztották, ország-világ számára hirdették e címek és címerek viselőjének a hatalmát. Természetesen a címerek nemcsak a pénzekre, pecsétekre, sírkövekre verve-vésve propagálták, reprezentálták a királyi hatalmat, az uralkodói címereket a legkülönbözőbb használati tárgyakon is megjelenítették, bár ezek nagy része utóbb kevéssé tudott ellenállni az idő múlásának.

52 Ey-egy hatalomváltás is pusztítást végezhetett persze a propaganda eszközként felhasznált heraldikai források körében. A 14. század második felétől a magyar királyi család tagjai már olyan címert használtak, amely elhagyta a (francia királyi családhoz mérten) fiatalabb ágat szimbolizáló tornagallér viselését. Amíg nem vált politikailag „kényessé" a helyzet, mindez nem jelentett komolyabb problémát. Előfordulhatott azonban, hogy a megelőző hatalombirtokosok címerének a viselése a napi politikában nem kívánatossá vált. Könnyen lehet, (de természetesen aligha bizonyítható) hogy az előbbiekben említett pompás, címerével a nápolyi Anjouk családjára is utaló falikárpit egy ilyen hirtelen hatalomváltásnak a következtében kerülhetett a szemétgyűjtő funkcióját betöltő kútba. Kis Károly bukása (1386), Nápolyi László hatalomátvételi kísérletének kudarca (1403) után könnyen lehet, hogy tulajdonosa veszélyesnek ítélte egy ilyen, a nápolyi Anjoukat nyíltan propagáló falikárpit tartását, és sürgősen szabadulni kívánt tőle. Mindez persze csak a lehetséges feltételezések egyike, amit bizonyítani aligha lehet, de elképzelhető, hogy a heraldikai propagandának nemcsak felkapott és népszerűsítendő, hanem esetenként elejtendő szimbólumai is lehettek.

53 51 KUMOROVITZ L. BERNÁT: A magyar címer hármashegye. Turul, 56. (1942) 29-30. 52 Vö. a 11. lj-ben említett kiállítás-katalógusokat. 53 Kis Károly és Nápolyi László magyarországi szerepléséhez vö. BERTÉNYI IvÁN: A tizennegyedik század története. Bp., 2000. (Magyar Századok, 4.) 59-62., 66-67.