Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

67 Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben Az összeírás és feldolgozása A rendelkezésre álló félév alatt a munka el is készült. Az összeírás részletkérdéseivel itt nem foglalkozunk; ezt egy korábbi tanulmányunkban megtettük. 5 Mielőtt még az öszszeírás feldolgozása megkezdődött volna, egy, a későbbiekre nézve nagy jelentőségű személyi változás történt az Erdélyi Udvari Kancelláriánál: Bethlen Gábor, az 1746-i országgyűlés adóreform-bizottság és az 1749-i Delegata Commissio elnöke, tanácsosi rangban az Erdélyi Udvari Kancellária kötelékébe került. A Ministerialkonferenz 1750. december 6-i ülése foglalkozott többek között a megüresedett kancelláriai tanácsosságok sorsával. Itt több szempont keresztezte egymást, vagy ütközött: 1. A reformátusok maguknak követelték ezt a helyet, azon az alapon, hogy a másik két tanácsos katolikus. Gyulaffi kancellár is az volt. A Kancellária és a Hofdeputation azon az állásponton volt, hogy ennek az igénynek nincs közjogi alapja. A Ministerialkonferenz, külpolitikai meggondolásokat tartva szem előtt, nem kívánt elvi döntést hozni a reformátusok igényeinek ügyében, de maga is ellenezte. 2. A Konferenz éppen ezen az ülésen látta szükségesnek hangsúlyozni (egy másik kancelláriai tanácsosság betöltése kapcsán), hogy Erdély ügyeit elsősorban Bécsből kell intézni és kézben tartani, azaz a Kancellária túlsúlyát biztosítani kell a Guberniummal szemben. A Hofdeputationt tájékoztatták arról, hogy Bethlen katolizálni készült. Azt a birodalom vezető elitje közvetlen tapasztalatból tudta róla, hogy kitűnő képességei vannak, így kézenfekvő volt a megoldás, hogy öt nevezzék ki a most már nagyobb súlyt nyerő tisztségre, reformátusként (áttérési szándékai még nem voltak publikusak, így formailag a reformátusok igényeit is kielégítették), de már az uralkodó vallása leendő híveként.

66 A központi kormányzat az új adórendszer kidolgozását az 1749-ben követett módszerhez némileg hasonlóan képzelte el: az erdélyi natiók küldjenek fel egy-egy követet Bécsből, és ott végezzék el ezt a munkát. Ezt célozta a Hofdeputation és a Kancellária 1751. január 16-i közös felség-előterjesztése. A magyar natióból Alvinczi Gábor guberniumi tanácsost ajánlották, (mert több évtizedes kormányhatósági gyakorlattal rendelkezett), szász részről pedig megfelelőnek tartották a Bethlennel egy időben, 1750. decemberében kancelláriai tanácsossá kinevezett Zacharias Wanckhel Seeberget (aki jó néhány évvel korábban rekatolizált szász volt). A székelyek képviselete kérdésében a Hofdeputation és a kancellária ügyetlenül járt el. Talán el akarták kerülni a tapasztalt, tekintélyes, de valószínűleg túlságosan rendi szemléletűnek ítélt Henter ítélömester részvételét a munkálatban, vagy valóban el akartak igazodni a székely szabadok (lófők és gyalogok) és az armalisták összeírás körüli vitáiban — nem tudjuk! Azt javasolták tehát, hogy a Gubernium válasszon a lófök és gyalogok közül egy, a szabadok helyzetét, jogait, és Erdély belső (különösen gazdasági) helyzetét jól ismerő küldöttet. Annak ismeretében, hogy a székely szabadoknak milyen befolyásuk volt Erdély politikai életére, ezt a lépést aligha tekinthetjük átgondoltnak, de Mária Terézia megjegyTRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdélyi összeírások. A történeti statisztika forrásai. Szerk.: KOVACSICS JÓZSEF. Budapest, 1957. 273-308. L. étre nézve Reformok előtt című tanulmányomat.