Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.
10 Közlemények kellett az oklevelek szövegét. Ugyanakkor nem feltétlenül kellett tudnia oklevelet fogalmaznia. Kubinyi András feltételezése szerint a deák (litteratus) szó olyan személyt jelentett, aki tudott oklevelet fogalmazni. " Az oklevélfogalmazás képessége tehát már egy magasabb tudást, iskolázottsági fokozatot jelentett. Ha nem egyetemen, akkor hol szerezte Várday a fenti forrásokból megállapítható tudását? A 14. századi kezdetek után a 15. század második felében már tömegesen képezték ki szerte az országban, székes- vagy társaskáptalanokban, illetve mellettük színvonalasabb városi iskolákban a komplex képzettségű írástudókat, vagyis a litteratusokdX. Ezekben az iskolákban tanították a klerikusok mellett a „világi értelmiséget", akik olyan alapműveltség birtokába jutottak, amelyet továbbfejlesztve, külföldi tanulmányút során, akár egyetemi fokozatot is szerezhettek. De ezzel a meglévő gyakorlati tudásukkal jogi, peres, törvénykezési ügyekben tevékenykedtek magánosok vagy testületek megbízásából, ők vezették a városi számadáskönyveket, adólajstromokat, bevételi-kiadási naplókat, megtalálhatók voltak a földesúri, főpapi udvarokban is mint tiszttartók, titkárok, a gazdasági ügyek vezetői. De a szerencsések bekerülhettek a városi magisztrátusokba, sőt a vármegyei, valamint országos hivatalokba is, ahol nemegyszer vezető szerepet töltöttek be. Elég csak Szálkai László kancellár, esztergomi érsek pályafutására gondolnunk, aki fényes karrierjét a sárospataki városi plébániaiskolában megszerzett tudásra alapozva építette fel. 44 Feltételezhetően Várday Pál is hasonló nevelést kaphatott valamelyik Somogy megyei városi iskolában, mint Kálmáncseh, Marcali vagy Somogy vár, vagy pedig a nem túl távoli pécsi székes-, illetve a vasvári társaskáptalan iskolájában. Az alapfokú iskolai ismeretek — az olvasás és az éneklés — mellett elsajátíthatta az egymással összefüggő alaptudományokat is (grammatica, dictamen, computus). Első évek a királyi udvarban, a Szent Zsigmond-káptalan prépostja Várday Pál 1511-től feltételezhetően már magasabb egyházi méltóságot töltött be, ugyanis pecsétjét egy 1511. május 11-én kelt oklevélen, a főpapi pecsétek között találhatjuk. Az oklevél (DL 22154) az 1511. április 24-én megnyílt országgyűlés határozatait foglalta írásba, amelyeket összesen 36-an pecsételtek meg az egyházi és világi urak közül. A főpapok pecsétjei az első sorban helyezkednek el, a tizenkét pecsét közül Várdayé a tizedik, guthi Országh János szerémi püspök és Beriszló Péter székesfehérvári prépost pecsétjei között. 46 Az azonban sajnos az oklevélből nem derül ki, hogy milyen minőségében szerepelt az oklevelet megpecsételő tizenkét főpap között. A püspökökön kívül a főpapok között általában csak a jelentősebb egyházak prépostjai szoktak helyet A témával foglakozó tanulmányokat részletesen felsorolta: KUBINYI ANDRÁS: Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi- és a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények 39. (1969) 209. MÉSZÁROS ISTVÁN: A Szalkai-kódex és a XV. század végi Sárospataki iskola. Bp., 1972. 45-52.; BÉKEFI RÉMIG: A káptalani iskolák története 1540-ig. Bp., 1910. 290-297. BÉKEFI: i. m. 358-359. A somogyi iskolára vonatkozóan csak 1520-tól rendelkezünk adattal. MÉSZÁROS: i. m. 49-51. CsÁNKl DEZSŐ: Harminchat-pecsétes oklevél 1511-ből. Turul 5. (1887) 50.