Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

4 Közlemények neki adományozta. Várday később az 1526. december 17-én Pozsonyban királlyá választott, és 1527. november 3-án megkoronázott I. Ferdinánd királynak is hűséget esküdött, aminek jutalmaként november 4-én I. Ferdinánd is kinevezte esztergomi érseknek, és nem sokkal később főkancellárjává is megtette. Esztergomi érsekségét a pápa 1529. február 4-én erősítette meg. A két király hatalmának törésvonalában fekvő Esztergom ura, az aktuális helyzethez alkalmazkodva hol az egyik, hol a másik király pártjára állt, sőt, 1529-ben arra kényszerült, hogy a szultán táborában még Bécs ostromában is részt vegyen. Csak 1533-tól találjuk végleg Ferdinánd király oldalán. Székhelye, Esztergom vára 1543. augusztus 9-én hosszú és kemény ostrom (július 24.-augusztus 9.) után török kézre került. Az érsek, káptalanjával együtt még a támadás előtt elhagyta Esztergomot, majd a részben oszmán fennhatóság alatt álló egyházmegye központját Nagyszombatba helyezte át. Ferdinánd király mindinkább megbízott Várdayban, és Thurzó Elek királyi helytartó lemondása után, 1542. december 30-án — a megszokott in absentia nostra formulával — Várday Pált nevezte ki királyi helytartónak, aki a 16. századi helytartók közül a legszélesebb hatáskörrel rendelkezett. Sőt Ferdinánd király 1538 végén lépéseket tett bíborosi kinevezésének érdekében is. Mindhiába. A Szentszék ötszöri próbálkozás ellenére sem tette meg Várdayt kardinálisnak.

2 Kezdeti lépések Várday Pál származása A fent elmondottak ellenére az esztergomi érsek-királyi helytartóról a történeti források alapján még azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy hol temették el. Oláh Miklós krónikája szerint ugyanis Várday Pál esztergomi érsek 1549. október 12-én, életének 66. évében Pozsonyban halt meg, és ugyanott temették el. Istvánffy Miklós ellenben már úgy tudta, hogy holttestét Nagyszombatra szállították, és ott egy egyszerű, nagy sietségben készített sírba helyezték. Sajnos, I. Ferdinánd király 1549. november 28-án, Prágában kelt leveléből is csak azt tudjuk meg, hogy 2000 forintot költöttek a temetésre.

3 Síremléke nem maradt ránk sem Pozsonyban, sem Nagyszombatban. Zuzana Ludiková a nagyszombati Szent Miklós székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékeiről szóló tanulmányában ennek ellenére legújabban a nagyszombati temetés mellett foglal állást. 2 LACZLAVIK: i. m. 240-247. 3 NICOLAI OLÁHI Archiepiscopi Strigoniensis Hungária ... accessit, eiusdem Compendarium aetatis suae chronicon. BÉL MÁTYÁS: Adparatus ad históriám Hungáriáé, sice collecüo miscella ... Posonii, 1735. 41.; „Paulus archiepiscopus Strigoniensis e vivis excidit, ac Timaviam delatus, quo collegium sacerdotum, post amissum Strigonium transtulerat, simplici et tumultuario sepulcro conditur." ISTVÁNFFY, NlCOLAUS: Regni Hungáriái História [1490-16I8] Libris XXXIV. Coloniae Agrippinae, 1724. (Lib. XVI.) 179.; I. Ferdinánd levele: Egy háztörte'ne Imi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I-V. Szerk. BUNYITAY VINCE, KARÁCSONYI JÁNOS, KOLLÁNYI FERENC, LUKCSICS JÓZSEF és RAPAICS RAJMUND. Bp., 19021912. (=ETE)V. No. 226. 4 LUDIKOVÁ, ZUZANA: A nagyszombati székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékei (16-17. sz.) Művészettörténeti értesítő. 51. (2002) 1-2. sz. 85-106.