Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György / 319–324. o.

324 Irodalom utáni nemzetközi diplomáciai helyzet, illetve I. Lipót döntéshozói körének — itt Johann Paul Hocher befolyásának — elemzésével arra mutatott rá, hogy a Habsburg abszolutista politika valójában nem a Wesselényi összeesküvést, hanem már a vasvári békét követően érvényesült. A 17. századi kommunikáció és röpiratirodalom kitűnő ismerője, G. Etényi Nóra Nádasdy Ferenc országbíró német birodalmi kapcsolatait elemezte írásában. A német birodalmi nyilvánosság előtt 1650-től ismert Nádasdy személye, de az 1663-1664. évi háború mind az országra, mind a Sigmund von Birkennel jó kapcsolatot tartó személyre külön is felhívta a figyelmet. Az Endter kiadónál aktuálisan megjelentetett Mausoleum a konkrét propaganda mellett az ősökre, a dicső múltra emlékező kötet. Nádasdy kapcsolatrendszerének erejét jól illusztrálja, hogy kivégzését követően a bécsi udvarnak személye ellen egy ellenpropagandát kellett indítania. A 16. századi Erdély történetét kutató Oborni Teréz az államalakulat históriájának egy fölöttébb kritikus időszakát, a speyeri szerződést követő 1571-1575 közötti évek közjogi helyzetét — az I. Miksának történő átadás kérdését, Bekes Gáspár vajdaságát, Báthory István „hatalomközi" pozícióját, illetve kettejük politikai, diplomáciai, hadi küzdelmét — mutatja be. Megítélése szerint Báthory politikai irányvonalát a Fráter György-féle politika alapelemeire építette. A nyugati irányú török hódítás metodikájából kiindulva, Varga J. János összegzésében a 16. századi Perényi Pétertől a 17. század végi Thököly Imréig tartó időszakot vizsgálva azt a felső magyarországi ütközőzónát írta le, amelyet egy időben „Ortha Madzsar"-ként neveztek, a 17. században többször ún. hét vármegyeként Erdélyhez csatoltak, az 1630-40-es évektől pedig vizsgálatai szerint önálló államalakulatként működött. Hadtörténeti toposzt rombolt le Czigány István munkája: alapos kutatásával régi „kurucos" sérelmet cáfolt, azt, hogy az 1671-1672. évi végvári reform (redukció) a rendi szervezkedés katonai szinten végbemenő megtorlása lett volna. Inkább a Habsburgkormányzat állandó hadsereg megszervezésére tett lépéseire hívta fel a figyelmet, bemutatva: valójában szervezeti és létszám-átszervezésekre került sor. A Szakály Ferenc emlékkönyvet lezáró bibliográfia a tanítvány Pálffy Géza gondos munkája. A recenzens mélységesen egyetérthet a kötet szerkesztőinek bevezetőjében reméltekkel; úgy véli, olyan kötet született, amelyet a korai újkorral foglalkozóknak gyakran kell a könyvespolcról leemelniük, gazdag szempontrendszerü, problémacentrikus tanulmányai más korszakok kutatói számára is fontos kérdésfelvetéseket tartalmaznak. Emlékkötetként is ezen korszak(ok) megkerülhetetlen kézikönyve lesz. A szerkesztők szavait átvéve: szeretnénk hinni, hogy Szakály Ferenc professzor úr is örömét lelné e kötetben. Dominkovits Péter