Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században / 33–57. o.
55 Erdélyi Gabriella: A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala tudást igényelt, ezért a kérelemmel érkezőnek, bármilyen képzett, tájékozott és talpraesett volt is, mindenekelőtt egy ügyvédet (procurator) kellett keresnie, akinek előadta, hogy mi járatban van. Mivel arról nem tudunk, hogy a magyarok ügyeit külön magyar ügyvédek intézték volna, l6 a hazai híveknek bizonyára az apostolfejedelem bazilikájában székelő mindenkori magyar alpenitenciárius volt segítségére egy alkalmas ügyvéd kiválasztásában. Ez annál is inkább valószínű, mert az ügyvédek a könnyű elérhetőség érdekében épp a bazilikák környékén béreltek maguknak irodát. 117 Ha sikerült tapasztalt ügyvédet találni, akkor az illetőnek nyert ügye volt, s már csak türelemmel kellett várnia, amíg prókátora meghozta a kijárt határozatot. Az ügyvédnek ugyanis nemcsak abban volt kulcsszerepe, hogy a megfelelő formába öntse a kérvényt, amihez ismernie kellett a formulárékat és a kúriai stílust, de ezen túlmenően rendelkeznie kellett jogi ismeretekkel is, hogy tanácsot tudjon adni abban, hogy az adott helyzetben hogyan érdemes érvelni, és milyen kegyet tanácsos kérni. S bizonyára az is sokszor az ő jártasságától függött, hogy melyik hivatalhoz juttatta el a pápának címzett kérvényt." 8 Sok esetben ugyanis az ügy típusa lehetővé tette a Kancellária, a Datária és a Penitenciária közötti választást. A század végére szintén több száz főt foglalkoztató gyóntatóhivatal mellett fontos tényezők szóltak: hivatásából eredően ugyanis a többi hivatalnál lényegesen olcsóbban és gyorsabban működött." 9 Ez azt jelentette, hogy már a kérelem benyújtásának másnapján vissza kellett juttatni az ügyvédnek vagy a kérvényezőnek a dekrétumot. A szigorú előírás alól kivételt képezett azonban, ha az auditor jogi ellenőrzésének kellett alávetni a kiállított okiratot, amit a bonyolultabb ügyek megköveteltek, 1 ^ vagy ha különdíj fizetésére kötelezték a kérvényezőt (componat cum datariő). Erre akkor került — viszonylag ritkán — sor, ha a vétek (például simónia) anyagi előnyszerzéssel járt. 1 " 1 Annál is inkább komoly teljesítményként kell elkönyvelnünk az ügyintézés szoros időkereteit, mivel a szupplikáció jóváhagyásának és a dekrétum kiállításának összetett folyamata tucatnyi személy részvételét igényelte. Mindenekelőtt e munkavégzés anyagi és személyi költségeit kellett tehát megfizetni, amelynek terhén a kérelmező úgy enyhíthivatala, a Kancellária létszámát Thomas Frenz mindenesetre 1471-ben 300-ra, 1527-ben viszont már 700 körülire teszi. FRENZ, T.: i. m. 200, 234. '"' A Penitenciária ügyvédi kollégiumának létszáma 24 fő, a gyakorlatban azonban inkább legalább százan tevékenykedtek ilyen téren. SCHMUGGE, L.-HERSPERGER, P.-WlGGENHAUSER, B.: i. in 19-20. Korszakunk második felében a regisztrációban feltüntették az ügyvéd nevét is, s ezek között nem találtam nyomát magyaroknak. Mindenesetre az ügyvédek prozopográilai elemzéseire is támaszkodva (uo. 41-48., további irodalommal) lehetséges és érdemes lesz megvizsgálni, hogy kik voltak a magyarok által előszeretettel használt prókátorok. 117 Uo. 48. 1,8 A Kúria-kutatás még nem tisztázta a beérkező kérvények elosztásának módját, de ebben minden kétséget kizáróan kulcsszerepe volt a szupplikációt fogalmazó és az ügyeket útjára indító ügyvédeknek. '" A taxa mennyiségéről nemcsak az erre vonatkozó rendelkezések és lajstromok tájékoztatnak (a legkorábbi [1338] kiadását I. DEN1FLE, HEINRICH P.: Díe alteste Taxrolle der apostolischen Pönitentiarie. Archív für Literatur-und Kirchengeschichte des Mittelalters, 4. [1888] 201-236.), de a 16. század elejétől kezdve maguk a regisztrumok is. Általánosságban: SCHMUGGE, L.-HERSPERGER, P.-WIGGENHAUSER, B.: i. m. 5154.; SALONEN, K.: i. m. 84-85. A kezdetektől a középkori hivatal megszűntéig a dijak emelkedéséről újabb 15-16. századi lajstromok közlésével: MÜLLER, Woi.FGANG P.: Die Gebühren der papsllichen Pönitentiarie (1338-1569). Quellén und Forschungen aus Italienischen Archíven und Bibliotheken, 78. {1998) 189-261. 1211 L. pl. a püspöki kiközösítés alól feloldozást kérő gyulafehérvári oltárigazgató esetét, ASV SPA 48. 673rv. L. még a 61. jegyzetet. 121 Uo. 197, 201, passim.; SCHMUGGE, L.-HERSPERGER, P.-WIGGENHAUSER, B.: i. m. 48-51. L. pl. Gentilis Jakab és anyja, kalocsai polgárok kérvényét, akik a törökkel üzleteltek. ASV SPA 34. 152r(1485).
