Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században / 33–57. o.
37 Erdélyi Gabriella: A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala nem regisztrálták. 19 Konkrét bizonyságul szolgálhat erre Wablia Ferenc pécsi egyházmegyés pap esete is, aki 1512-ben véletlenül elkövetett emberölés vétke alól kérte feloldozását. Kérvényében említést tesz az Apostoli Szentszék által korábban kiállított levélről, amelyben inforo conscientiae tantuin deklarálta felmentését. Ennek nyomát azonban nem találjuk a kötetekben. 20 Az ilyenformán gyónási titok alá esö ügyekre, ellentétben a nyilvános dokumentum funkcióját betöltő válaszokkal (litterae apertae), a gyóntatóhivatal tehát nem regisztrált titkos levélben (litterae clausaé) reagált. Léteznek azonban szabályt megerősítő kivételek is: név nélkül olykor bejegyezték a titkos vétkek (penitus occuttum) alól a lelki fórum szintjén abszolúciót vagy pápai gyóntató által — a gyóntató felhatalmazását meghaladó esetekben — szentségi feloldozásra engedélyt kérő eseteket • 21 is. A bejegyzés módja a szóban forgó ügytípus szerint változott. A regisztrálás ugyanis tematikusán, öt nagyobb kérdéskörre bontva történt. A 15. század közepén körülbelül minden negyedik kérvényező házassági ügyben (de matrimonialibus kategória) fordult a hivatalhoz, s a század utolsó harmadára ez az arány csaknem megduplázódott."" Míg a laikusok többnyire házassági akadályok alóli felmentésért és ezáltal a kapcsolat egyházi elismeréséért folyamodtak, a papi pályára készülőknek az okozott nehézséget, hogy maradéktalanul megfeleljenek a felszenteléshez, illetve ezáltal a lelki gondozáshoz és javadalomviseléshez szabott kánoni feltételeknek (de promotis el promovendis). A legtöbb gond ezen belül abból adódott, hogy a papi pályát választók nem jelentéktelen hányada törvényes házasságon kívül született. E jelenség és az ebből eredő jogi és lelki feszültségek jelentőségét a regisztrumkötetek velük foglalkozó önálló fejezete jelzí de defectu natalium, majd II. Gyula (1503-1513) idejétől kezdve de illegitimis címmel. Laikusok és klerikusok azonban nemcsak az egyházjogilag megkívánt — fent vázolt — feltételek hiánya miatt lehettek kizárva a szentségek felvételéből és az általuk közvetített kegyelemből. Aki valamilyen súlyos vétség (aposztázia, simónia, emberölés, erőszak, esküszegés, szentségtörés stb.) elkövetésével úgymond tevékenyen vétett az egyházjogi regulák ellen, annak szintén Rómához kellett fordulnia feloldozásért, illetve diszpenzációért. Ezek az esetek a de diversis formis (ti. különböző bűnöket érintő) és a de declaratoriis (ti. a felmentések deklarációja) cím alatt szerepelnek, majd X. Leó idejétől kezdve összevonva a de diversis materiis cím alatt. A házassági és promóciós rutinügyektől többnyire regisztrálásuk módja is megkülönbözteti őket: míg az előbbiek erő|l> GÖLLER, E.: i. m. [I. lid. I. Teil. 82-89.; TAMBURINI, RLIPPO: Note diplomatiche intorno a suppliche e lettére di Penitcnzieria (sec. XIV-XV). Archívum Históriáé Pontijiciae, 1 1. (1973) 149-208, 183. 2(1 „Cum autem exponens ipse, qui postmodum se nullum propter premissa liomicidii reatiim incurrisse per sédem apostolicam inforo conscientiae tantum declarari obtinuit, prout in litleris desuper confectis [...] latius continetur." 1512. június 9. ASV SPA 57. 373rv (= 57 373rv). L. még pl. a premontrei rend reformer prépostja. Fegyvemeky Perenc kérvényét, aki a budai Szűz Mária-plébániaegyház Szent László-kápolnája feletti kegyuraság megvásárlásának vétke alól kérte ezúttal mindkét fórumon a (eloldozását: „Supplicatur [...] pro parte dicti oratoris qui, ex huiusmodi capella nullos fructus percepit, quatenus oratorem ipsum a [...] symonie labe et excessibus huiusmodi [...] hac vice in utroque foro tam ecclesiastico penitentiali, quam seculari iudiciali et contentioso absolvi, necnon super irregularitate per cum ex premissis ac etiam quia sic ligatus licet inforo conscientiae super premissis abso/utus, missas et alia divina non tamen in contemptum clavium celebravit officia". ASV SPA 66 1177rv. 21 Példákat hoz erre TAMBURINI, FILIPPO: Santi e peccatori. Confessioni e suppliche dai Registri della Pemtenzieria dell'Archivio Segreto Vaticano (1451-1586). Milano, 1995. 34.; UÖ.: Note diplomatiche, i. m. 183-185, 19. jegyzet; SCHMUGGE, L.: i. m. 181-182., 396-397. 22 Az alábbi összmennyiségi mutatók III. Callixtus, II. Pius, IV. Sixtus és VIII. Ince pontifikátusának adatain nyugszanak. L. SALONEN, K.: i. m. 112-113.
