Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Petneki Noémi: Acta Tomiciana - A kéziratok és a nyomtatott szövegkiadás története és sajátosságai / 301–305. o.
Irodalom 303 Szapolyai János közötti közvetítő szerepe is Magyarországhoz fűzte. A Res Hungaricaeben megtalálható Zsigmond és Tomicki levelezése II. Lajossal, Szapolyai Jánossal, I. Ferdinánddal, majd Izabella királynévei, a magyar és a lengyel főurak levélváltásai, valamint a követjelentések. Itt szerepelnek azok a levelek is, amelyeket lengyelek írtak egymásnak a magyarországi helyzetről. Egyetlen más okmánygyüjteményben sem találjuk meg az 1526-1541 közötti nehéz időszak ilyen összefoglaló, mégis részletes ábrázolását. Górski maga is teljes képet akart adni róla, ezért a gyűjteményben elhelyezte például Brodarics De conflictu Hungarorum-ának másolatát vagy egy olyan fontos, Lengyelországot is érintő dokumentum, mint a váradi béke szövegét. A Res Hungaricae esetében szintén betöltötte a krónikás szerepét, sok magyarországi eseményről számolt be a kötetek elejére, vagy egy-egy fejezet végére írt rövid feljegyzésekben. Az Acta Tomiciana nyomtatod kiadását Kórnik tulajdonosa és az ottani könyvtár megalapítója, Adam Tytus Dziatyhski kezdte meg 1852-ben. (Kórnik Poznantól kb. 20 km-re található.) Kiadását a könyvtár gyűjteményében meglévő, a harmadik összeállításból származó kódexekre alapozta. A szomszédos rogalini várkastély ura, Edvvard Raczyiíski azonban rendelkezésére bocsátotta a tulajdonában lévő, hiánytalan második gyűjteményt is. (Az első anyag Lengyelország felosztásakor orosz kézre került, a lengyel kutatók csak 18. századi másolatokból ismerték.) Dziatyhski adta a gyűjteménynek a 18. századi tudós, Jan Dániel Janocki által használt Acta Tomiciana címet is, amit ettől kezdve használtak következetesen a történészek. (Górski eredetileg mindhárom esetben minden egyes kötetnél a Tomus [...] episíolarum, legationum, responsorium, actionum et rerum gestarum serenissimi principis Sigismundi Primi regis Poloniae, magni ducis Lithuaniae per Stanislaum Górski canonicum Cracoviensem et Plocensem collectarum megjelölést alkalmazta.) Az első nyolc nyomtatott kötetben nem találunk kommentárokat vagy szövegfilológiai apparátust; felépítésük és időrendi felosztásuk is teljességgel megegyezik a Górski-féle harmadik változattal. Névmutató is csak 1951-ben készült hozzájuk. 7 Egy idő után a szerkesztést Dziatyhski poznani munkatársa, Ludwik König vette át, a hetedik kötet második fele és a nyolcadik kötet egésze már az ő munkája. König azonban lemondott a Górski-féle második és a harmadik variáns használatáról, és az első 18. századi másolatai alapján folytatta a szövegkiadást. Elkészült a kilencedik kötettel is, ennek a publikálására azonban már nem került sor. A kötetet újraszerkesztették, a munkálatokat ezúttal kiváló tudós, Wojciech K?trzynski végezte. Igazi szemléletváltás a tizedik kötet előkészítésénél történt. Szerkesztője, Zygmunt Celichowski, aki a tizenharmadik kötet megjelenéséig folytatta a munkálatokat, úgy döntött, hogy a Górski-féle anyagon kívül egyéb dokumentumokat is figyelembe vesz. Ő kezdte el a Górski-csomók használatát, a soron következő kötetek elkészítésénél pedig merített a (nagyon kis terjedelemben fennmaradt) királyi könyvekből, a königsbergi porosz fejedelmi levéltár, a második világháborúban később elpusztult fromborki püspöki levéltár és több lengyel főúri könyvtár anyagából. A bécsi állami levéltárban is kutatott, de az ottani hungarica-anyagot pl. nem vette figyelembe. Kiadását bőséges, lengyel nyelvű jegyzetanyaggal látta el. Az első világháború és a Lengyelország függetlenné válását követő nehéz időszak nem kedvezett a forráskiadás folytatásának. Végül Wtadystaw Pociecha történész kezd7 Index personarum et locorum quae in tomis I-VIIl continentur, AUCTORIBUS DwORZACZEk, WLODZIMIERZ-CHLOPOCKA, HELENA-KÜRBISÓWNA, BRYGIDA. Posnaniae, 1951.
