Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Petneki Noémi: Acta Tomiciana - A kéziratok és a nyomtatott szövegkiadás története és sajátosságai / 301–305. o.

ACTA TOMICIANA A KÉZIRATOK ÉS A NYOMTATOTT SZÖVEGKIADÁS TÖRTÉNETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI Acta Tomiciana — ilyen címen szoktuk emlegetni azt a gyűjteményt, amely az I. (Öreg) Zsigmond lengyel király (1507-1548) uralkodása alatt készült törvényeket, leveleket és más kancelláriai iratokat foglalja magába, de lapjait szépirodalmi müvek, magánlevelek és történelmi kommentárok is színesítik. Ez a cím szerepel az Országos Széchényi Könyvtár polcain sorakozó nyomtatott forráskiadás köteteinek gerincén is. A nyomtatott változat azonban egyrészt nem öleli fel a kancelláriai iratok teljes anyagát, másrészt az újabb kötetek sok olyan szöveget is tartalmaznak, amelyek eredetileg nem tartoztak a gyűjteményhez. Bonyolítja a dolgot a szöveghagyomány összetettsége is, valamint az a tény, hogy az évszázadok viharában sok kéziratos kötet elpusztult, illetve, különböző gyűjteményekbe került. A megmaradt és ma a lengyelországi könyvtárakban megtalálható kéziratok azonban számos érdekességet — többek között nagy mennyiségű hungaricumot — rejtenek magukban, ezért érdemes közelebbről is megismerkedni történetükkel. Az Acta Tomiciana cím a 18. századból származik, és Piotr Tomicki, poznani majd krakkói püspök személyére utal (1464-1535), aki 1515-től haláláig töltötte be I. Zsigmond udvarában a kancellári tisztséget. Kiváló latin stiliszta és felvilágosult mecénás volt; Erasmus is nagyra tartotta, olyannyira, hogy éppen neki számolt be levelében egy őt igen mélyen érintő tragédiáról, Morus Tamás haláláról.

1 Tomicki több magyar politikussal levelezett, a legjobb kapcsolatban kétségkívül Brodarics Istvánnal állott. Az iratgyűjtemény összeállítója Stanislaw Górski (1497 k.—1572), Tomicki nótáriusa, majd titkára volt. Soha nem jutott magas hivatali pozícióba, és a kanonoki méltóságot is viszonylag későn kapta meg. Tomicki halála után a királyné, Bona Sforza titkára lett, ám 1547-ben lemondott az udvari szolgálatról.

2 Valószínűleg azonban már jóval korábban belefogott nagy művébe, amelyben egyrészt Tomicki, másrészt Zsigmond király tevékenységének akart emléket állítani. Több forrást is használt, ezek közül a legjelentősebbek a kancelláriai iratok (az oda beérkezett eredeti hivatalos iratok, valamint az onnan kikerülő dokumentumok minutái és piszkozatai) voltak, amelyeket Tomicki őrzött meg magángyűjteményében, és amelyeket Górski-csomók (Teki Górskiego) néven ismer a lengyel tudomány.

3 (Ezek az iratok fennmaradtak, ma a varsói Nemzeti Könyvtárban — Bibliotéka Narodowa — találhatók.). Az első változat — melyet a lengyel szakirodalom első szerkesztésnek nevez — eredetileg Tomicki haláláig, 1535-ig követte a lengyelországi eseményeket tizenhárom kötetben. Ilyen formában kapta meg őket 1553-ban Zsigmond Ágost király, I. Zsigmond fia. Valószínűleg az ő kérésére egészítette ki Górski az anyagot egészen 1548-ig, I. Zsigmond haláláig — így a gyűjtemény már tizenkilenc kötetre rúgott. A gyűjteményben azonban korábbi —• Jagelló Frigyes bíborostól és Sándor királytól (1501-1506) származó — iratok is helyet kaptak. ' SZMYDTOWA, ZOFIA: Erazm — Tornász More — Piotr Tomicki. O Erazmie i Reju. Warszawa, 1972. 142— 180. 2 ÚRBAN, WACLAW: Stanislaw Górski. Polski Slownik Biograficzny, VIII., Wroclaw, 1959-1960.452-454. 3 Az Acta Tomiciana történetét legátfogóbban tárgyalja: MARCINIAK, RYSZARD: Acta Tomiciana w kulturze politycznej Polski okresu Odrodzenia. Warszawa-Poznarí, 1983. Sok adatot találunk a nyomtatott kiadás egyes köteteinek előszavaiban is.