Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

26 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban Az Avtv.-ben rögzített védelmi idők alapján a személyes és különleges adatokat tar­talmazó, 1938-1945 közt keletkezett iratok 1998-2005 közt, fokozatosan válnak bárki számára kutathatóvá. Az információs önrendelkezési jogon túl a Polgári Törvénykönyv által elismert kegyeleti jogot biztosítja az Ltv. rendelkezése, amely szerint a kutatást a védelmi időn belül is biztosítani lehet, ha ahhoz az érintett, illetőleg annak halálát köve­tően bármely örököse vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárult. Az adatok kezeléséhez a munkacsoport nem kísérelte meg az érintettek — illetőleg örököseik vagy hozzátartozóik — hozzájárulásának beszerzését. így bár a személyes és különleges adatokat tartalmazó iratokhoz való hozzáférés a tudományos kutatást végző munkacsoportnak biztosított volt, az adatok publikálásának és másolatban külföldre tör­ténő továbbításának jogát nem tudták érvényesíteni. Az adatvédelmi biztos ajánlása fent ismertetett problémát megvizsgálva 1996. de­cember 31-én született meg: „Ajánlás a náci korszak zsidóüldözéseivel kapcsolatos, személyes adatokat tartalmazó iratok mikrofilmre vételéről és a jeruzsálemi Yad Vashem Archívumba továbbításáról" címmel. 56 Az állásfoglalás teljes terjedelmű elemzése kimeríti tanulmányom kereteit, ezért csak a végkövetkeztetésekre összpontosítok. Az alapjogok versengése alkotmányos megoldásának lehetősége okozta a legtöbb fejtörést az Ajánlás megalkotásakor. Az állásfoglalásban foglaltak szerint a még élő érin­tettek, ill. az elhunytak hozzátartozói kifejezett hozzájárulásának megszerzése — az adatvédelmi aggályokon túl — szinte lehetetlen, ezért az explicit hozzájárulás helyett a tiltakozás jogának biztosítását kell megoldásként alkalmazni. E szempontból az adatke­zelő (a kutató) feladata, hogy az érintettek és hozzátartozóik tudomására hozza az adat­kezelés tényét és biztosítsa tiltakozási jogukat, ami általános felhívás közzétételével va­lósítható meg. A kutatók által közzéteendő felhívásban a lehetséges érintetteteket tájé­koztatni kell az adattovábbítás céljáról és az információs önrendelkezési joguk gyakorlá­sának lehetőségeiről. A tiltakozási jog nem lehet időhöz kötött, érvényesíthetőségét utólag és visszamenő­leg (a külföldi adatkezelőnél is) is biztosítani kell, amíg az adat nem válik bárki számára megismerhetővé. A kutatócsoport esetében a külföldi adattovábbítás módját is szabályozni kellett. Az Avtv. szabályai az Európai Unió adatvédelmi szabályozásaival hasonló védelmet nyújta­nak, de Izrael állam —- bár van saját adatvédelmi törvénye — nem csatlakozott a kérdést szabályozó ET egyezményhez. Ezért az adatvédelmi biztos Ajánlása kétoldalú nemzet­közi közjogi szerződés megkötését szorgalmazta, amely kiterjed az érintettek jogainak a fogadó félnél való érvényesíthetőségére és az adatfelhasználás ellenőrizhetőségére a már korábban átadott dokumentumok vonatkozásában is. A másolatkészítési jog tárgyában az adatvédelmi biztos az Ltv. hiányosságára hívta fel a figyelmet. A törvény csak a közlevéltári anyag használatának általános szabályainál határozza meg saját költségen történő másolatkészítés jogát. A személyes és a minősített adatok kutathatóságát szabályozó rendelkezések a másolatkészítési jog módját nem határozzák meg. A személyes és különleges adatokat tartalmazó iratok kutatása során történő máso­latkészítési jog gyakorlását az Ajánlás külön kezeli. A különleges adatok esetében nem, 6 Az adatvédelmi biztos beszámolója, i. m. 223-254.

Next

/
Oldalképek
Tartalom