Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas Csaba: A Konzervatív Párt 1847. március 15-i értekezlete / 257–268. o.

265 Fazekas Csaba: A Konzervatív Párt 1847. március 15-i értekezlete kik életüket és idejüket komoly kötelességként és nem ideiglenes lelkesedéstől vezéreltetve, s nem egyes kérdésekre irányozva, csupán bizonyos korszakokban, de állandóan a közügyeknek szentelik, lemondjanak egyszersmind az alkotmányos polgár legszebb jogáról, s mondjanak le oly hazában, melyben az alkotmánnyal egykorú törvények őket a törvényhozás legfőbb tényezőivé tették és a közügyek kezelésében kitűnő befolyással ruházták fel. Egészen tisztán állott jelenlévők előtt az. hogy kettős minden közhivatalnoknak feladása. Valódi szükségesnek ismertetett el, hogy a közhivatalnokra nézve ott. hol mint a törvény végrehajtója lép fel, né létezzen párt, s ne vezérleje lépteit politikai rokon- vagy ellenszenv; de éppoly szorító szükségnek tartatván alkotmányos hazában, hogy másrészről ott, hol politikai véleményről van szó, legyenek a közhivatalnokoknak is elhatározott nézetei, legyen bizonyos kétségtelen véleménye, kitűzött irányzattal, mert másképp közönyösségre köteleznök éppen azokat a haza ügyei iránt, kik kétszeresen hivatvák azokat meleg részvéttel átkarolni. Érzette és erezi mindenki a fennállított határvonal megőrzésének nehézségét, de közös volt azon meggyőződés is, hogy nem lehet alkotmányos jogokról lemondani, mert lelkiismeretes gyakorlatuk nehézségekkel jár. Megérintetvén így azok. melyek a konzervatívek eddigi egyetemesebb fellépését illetik, és azon pontok, melyekből mostani állásukat és viszonyaikat illetőleg kiindulniuk kell, egyetemesen elismertetett, miként a megállapított ösvényen szilárd elhatározottsággal előre törekedni szükséges, és minden közbejött nagyobb s kisebb események után is határozottan hitték újra a jelenlévők kimondandónak azt, hogy a választott téreni működéssel felhagyni nem fognak, másrészről egyszersmind egyelőre azon korlátok is felállítandók, melyek között kívánnak mindaddig maradni, mígnem majd bővebben lesznek némely közdolgaink irányábani nagyobb fontosságú kérdések honunkban kifejlendők. Valamint ugyanis a legközelebbi időkre visszatekintve tompító fájdalommal leljük fel annak okát, hogy az utolsó négy hónap alatt jobban ki nem bontakoztak figyelmünket e téren igénybe vett közdolgaink, úgy ne csüggesszen el az is bennünket, ha jelenleg sem léphetünk még ki a részletes cselekvés tettleges terére. Némi hátramaradásunkat azon nagy veszteségben kell keresnünk, melyről már feljebb történt szívreható említés, aminthogy másrészről némelyeknek még függőben kellő tartásukat, éppen az e gyászcsapást követett enyhítő országos örvendetes nagy esemény látszatik javallani. Mert hiszen lehet-e másként, s nem kellelt-e a lelkét vesztett alkotmányos műerőnek, ha csak pillanatokra is felakadnia haladásnak indult útjában? Most azonban, miután új életet lehellé a királyi — egy nemzet közóhajtását megelőzött — kegyelem abba, az újított erővel cselekvésnek is bekövetkezett a haladás megszakadt fonala isméti felvételére intő órája, be azon időpont, melyben szilárdult bizalommal környezik minden jobbak, azon fejedelem magas kormányát, ki magyar népe kegyeletteljes szívének néma dobogását is képes vala megérteni! De midőn közremunkálásukat a konzervatívek a jó ügy mellett ekként újólag felajánlják, s hogy fáradozásukat siker koronázhassa, öszvetartásra, egyetértésre, pártuk szilárdítására hívják fel egymást, egyszersmind bizalomteljesen fordítják szemeiket új királyi helytartónk felé is, nyíltan bevallván, miként elhunyt dicső atyja kimúlta után benne látják, benne keresik e hon alkotmányos életének első tényezőjét. E tényezőt tehát működési tervükből a konzervatíveknek nem lehet kifelejteniük. Azért közösen elismertetett, hogy jelenleg öszvesen is csak a szükségesek előkészítése lehet a feladat, s a működés e térre szorítandó, ezen azonban feszítsük meg erőnket, szerezzünk adatokat, tisztítsuk az eszméket, erősítsük a pártunk érdekéhezi szellemi ragaszkodást és ami végre is fődolog: használjuk arra még hátralévő rövid időnket, hogy a közelgő országos gyűlésre oly követek választassanak, kiknek nyugodtan bízathassák többségére mindazok ápolása, melyeket őfelsége javunkra törekvő kormánya által lészen élőnkbe adandó. Minden időpontnak megvan a maga feladása, minden alkotmányos tényezőnek sajátszerű rendeltetése, és ezen nézetből indulva ki, minekutána az első fellépéskor megtörtént az állapodás azon korkérdésekre nézve, melyeknek eldöntése szükségesnek mutatkozik, s azon előállott kérdésre: jelenleg részletekbe bocsátkozni célszerű volna-e, a feljebbiekben elegendőleg megfelelve lévén, mint kétségkívüli megismertetett, miszerint nem lehet soha a konzervatíveknek el nem felejtkezni arról, hogy midőn a kormány tényleges fellépésének szüksége általuk, megállapodott nézetük