Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.
22 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban 8. A titokvédelem szabályainak változásai Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló jogszabály pontosan meghatározta a minősítők körét, egyúttal a minősíthető adatok körét titokköri jegyzékben hozta nyilvánosságra, ami a minősítések leghosszabb idejét is tartalmazta. A jogszabály részleteiben és egészében megfelelt az Alkotmánybíróság által felvetett alkotmányos kifogásoknak. Levéltári szempontból komoly zavart okozott ugyanakkor a korábbi időszakban keletkezett, minősített adatot tartalmazó iratok felülvizsgálatának módja. A korábban keletkezett, minősített adatot tartalmazó iratok felülvizsgálatát a törvény két lépcsőben tervezte megoldani: az 1980 előtt keletkezett, minősített iratok minősítésének felülvizsgálatát a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül be kellett fejezni, a határidő elteltével minősítésük megszűnt. A törvény hatálybalépése előtt keletkezett és már irattárba helyezett „Szigorúan titkos", „Különösen fontos", „Titkos", „TÜK iratként kezelendő", „Szigorúan bizalmas", „Bizalmas", „Szolgálati használatra" jelöléssel ellátott iratokat az irattárat működtetőknek és a levéltáraknak eredetileg 1999. december 31-ig kellett számba venni, jegyzékbe foglalni és felülvizsgálni. 44 A rendelkezés a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az egy éves felülvizsgálati idő alatt a már levéltárakban lévő, korábban a kutatóknak esetleg már rendelkezésre bocsátott, időbeli érvényesség nélküli minősítéssel ellátott iratok a kutatás elől a törvényi rendelkezés előírásai miatt elzárultak, mivel a felül nem vizsgált, minősítéssel ellátott iratok kutatónak kiadását a titokvédelmi törvény szankcionálta, és ezt a felelősséget a levéltárak nem vállalták. A gyakorlatban ez kevés hasznot, de annál több gondot okozott, hisz korábban kutatható iratok egy évre zár alá kerültek, ha azokon minősítésre utaló megjegyzést helyeztek el. Az egyedi, darabonkénti felülvizsgálat nem volt végrehajtható, hisz több ezer ifmnyi levéltári és irattári anyagot kellett volna felülvizsgálni. Az egyes minisztériumok ezért — kevés kivételtől eltekintve — rendeleti úton az 1980 előtt keletkezett, minősítéssel ellátott iratok minősítését általánosságban törölték. Ha az irat felülvizsgálata, minősítésének törlése vagy megerősítése 1996. június 30-val nem történt meg, az a törvény erejénél fogva vált nyílt irattá, akkor is, ha felülvizsgálata bármely okból elmaradt. A törvény elfogadásától számított egy év alatt azonban számos kutatási kérelmet kellett visszautasítani, ami komoly feszültségeket szült, úgy tüntetve fel a levéltárosok egy részét, mint a tudományos kutatások kerékkötőit. 45 A minősítéssel ellátott iratokat a kutatás elől a minősítési eljárás lefolytatásáig visszatartó levéltárak a törvény betűje szerint jártak el, ez mégsem aratott osztatlan elismerést. 44 Az iratok nagy mennyisége és a határidő tarthatatlansága miatt a határidőt az 1999. évi LXXXV. tv. 2009. december 31-ig tolta ki. 45 Ahogy Kársai László írja: „Végre megszületett az 1995:LXVI (66) te. Ennek első eredménye az lett, hogy az adatvédelmi törvény 28. és 29. §-ainak (valamint főigazgatójuknak) engedelmeskedve az Országos Levéltár dolgozói a kutatók által kért iratcsomókból kiválogatták a „szigorúan titkos" és „szigorúan bizalmas" jelzésű iratokat. Az így kiválogatott iratokkal pedig várták az illetékes minisztériumok bizottságait, amelyek egyedül voltak hivatottak arra, hogy eldöntsék, az elmúlt 90 év folyamán jogosan írták-e rá az egyes iratokra az említett jelzéseket." KÁRSAI LÁSZLÓ: Egy törtenész bolyongásai a magyar levéltárak útvesztőiben. Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Szerk.: NYERGES ANDRÁS. Bp., 1996. 129-148.
