Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csetri Elek: Iratok a jakobinusság erdélyi történetéhez / 221–255. o.

224 Forrásközlések vármegyei vádlottak titkos gyülésezése, összeköttetése, kapcsolata más elégedetlenkedőkkel, különösen a székely és román határőrökkel, azaz a vádlottak szervezettsége. A törvénytelen marchalis szék ügyéből itt csak az érdekes, ami ott és más alkalommal történt a subsidium, hadisegély és a tyrók (újoncok) beadása ellen, a kiszabadításukkal való fenyegetés, a vármegyei pénztár (domestica cassa) birtokbavételének kísérlete, de méginkább a rendszer elleni megnyilvánulások, a fegyveres felkelés kirobbanásával (a „tűz" kigyulladásával) való fenyegetőzés. Kiderült, hogy a magabiztos új hang fö oka a francia példa, a „francia nyavalya", a „francia tüz", a várakozás, hogy „itten is mindenek francia lábra fognak állni", azaz a remény, hogy „az országban francia világ lesz". Egyébként a változás támogatása a parasztság részéről nem volt egyértelmű, hiszen a megkérdezettek egy része konfliktus esetére a császár mellett nyilatkozott és csak más része volt kész a császár és az urak egyidejű támogatására. Mint Martinovicsék esetében, az egyik kérdés a „francia katekezis" felöl érdeklődött. A többség mit sem tudott felőle, voltak azonban olyanok, akik hallottak annak létezéséről a környéken, és ebben a vonatkozásban neves nyelvészünk, a medicináé doctor Gyarmathi Sámuel került gyanúba (akinek egyébként szabadkőműves múltjáról és a felvilágosodás melletti elkötelezettségéről eddig is tudtunk). Nemcsak a fentiek szolgálhattak volna alapul a gyanúsítottak perbefogására, hanem azok az antimonarchista és Habsburg-ellenes kijelentések is, amelyekben a kihallgatási jegyzőkönyv olyan változatos példatárral szolgál. Szóbanforgó forrásunkban több kérdés vonatkozik erre a problémára; az egyik a királyok isteni eredetének kétségbe vonóit kutatja, a másik az uralkodónak adandó hadisegély megtagadóit, a harmadik pedig „mind a királyi méltóságnak, mind a haza csendességének felfordítására" törekvőket. Nemcsak négyszemközt, hanem nyilvános gyűléseken is a gondolatok annyira elszabadultak, hogy nemcsak a király isteni eredetét kérdőjelezték meg, hanem ilyeneket mondtak: „király csak ma király, holnap nem király", „felséges urunk az törvényeinket egészen fel akarja hite ellen forgatni", s nemsokára „vége lesz a királyságnak". De sokatmondó volt Gheorghe Sincainak, a román nemzeti mozgalom egyik úttörőjének kijelentése is, aki dagadó öntudattal egyenesen kijelentette: „Én feljebb viszem genealógiámat, mint az ausztriai ház, mert én római nemes ember vagyok, ő pedig csak egy német." Egészen a francia forradalom hangulatára emlékeztető sértések hangzottak el az uralkodó közeli rokona, Marié Antoinette címére, akiről ez a mondat is elhangzott: „Ördög teremtette német kurvájáért, mint volt a francia királyné, mennyi sok vér ontatott ki." Mindezek után nem meglepő, hogy a kérdőpontok egyike azt tudakolta, vajon elhangzott-e a következő kijelentés: „Igazságtalanul s gonoszul ölettette meg a császár a magyarországi rebelliseket, akik tőle gráciát várnak vala". Nyilvánvaló hogy a hasonló vádak már az elégedetlenkedők szervezettségére is vonatkoztak. Csakis ennek tulajdonítható, hogy a hatalmat miért érdekelték az egyik vagy másik vármegyei vagy városi vezető, nemes vagy polgár házánál zajló „gyülekezetek, conventiculumok", „alattomban éjszakákon gyülekezetek", hogy „itten egy néhány emberek nagy barátságba ereszkedtek egymással és együtt majd minden héten komplotokat tartanak", hiszen „ilyen privát házához való gyűlés mindenkor conventiculumokot spirál. Franciaországban is így kezdődött a revolució, lassan-lassan". Az szervezkedés központi alakja Gyújtó Sándor alispán volt, aki az általa viselt magas tisztség ellenére rebellis kijelentéseivel nemcsak az adó- és újoncadás megtagadására tüzelt, hanem kitűnt azzal is, hogy levelezésben állott és széleskörű kapcsolatot tartott az