Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

201 Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról delmének úthálózatát a kereskedötelepek elhelyezkedése határozta meg: kisebb magyarországi piacközpontok Budához és Temesvárhoz, illetve közvetlenül Belgrádhoz tartoztak. Minden magyarországi export és import központja Belgrád volt, a kereskedelmi utak is ide futottak össze: mindenekelőtt a Buda-Belgrád hadiút, a Pécs-Eszék-Belgrád, illetve az Erdélyből Temesváron át Belgrádba vezető főútvonalak. A raguzai levéltár szinte hiánytalanul megőrizte a balkáni kereskedelemmel kapcsolatos szerződéseket, a 17. századból pedig az egyes kolóniákkal folytatott levelezés is fennmaradt. Ezek alapján össze tudnánk állítani a hódoltságban működő raguzai kereskedők gyakorlatilag teljes névsorát. Jelenleg ezzel kapcsolatban csak becslésekre hagyatkozhatunk: Vuk Vinaver szerint a 17. század első felében kb. 700 raguzai kereskedő működött a Balkánon, ennek mintegy fele a belgrádi kolónián. Pietro Massarecchi antivari érsek egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint a raguzaiaknak 30 üzlete volt Belgrádban, a szolgáikkal együtt kétszázan voltak. Az üzleti tevékenység volumenének különbségeit tekintetbe véve Budán és Temesváron talán 15-20, Pécsett még kevesebb raguzai bolt lehetett. A raguzai kereskedők rendkívül fontos szerepet játszottak a Balkán-félszigeten a katolikus egyházi élet kereteinek megőrzésében vagy adott esetben megteremtésében. Minden Itáliából érkező egyházi személy számára Raguza volt az utolsó keresztény állomás, az Oszmán Birodalomba való belépéshez szükséges engedélyeket a raguzaiak szerezték be, kereskedőik kísérték a vizitátorokat és védték meg őket a török hatóságok előtt. Egyházi szerepvállalásuk vallási-szellemi hátterét a kereskedőváros intranzigens katolicizmusa, jogi alapjait pedig az Oszmán Birodalomban élvezett széleskörű kiváltságaik biztosították. A magyarországi hódoltságban kezdettől fogva a reformáció legnagyobb ellenfeleinek számítottak. A reformátorok első generációjának beszámolói szerint a török hatóságokhoz fűződő szoros kapcsolataik és pénzük révén a raguzaiak akadályozták leginkább az új tanok terjedését a hódoltságban. A raguzai kereskedelmi szervezet és annak egyházi szerepvállalása egyedülálló intézményi és infrastrukturális hátteret biztosított a balkáni katolicizmus számára, magától értetődik tehát, hogy Róma a balkáni miszsziók szervezésében kezdettől fogva épített Raguza támogatására, a köztársaság és kereskedőhálózata a missziószervezés egyik alappillére lett. Egyházi tevékenységük legfontosabb eleme a kereskedötelepek kápolnáinak működtetése volt. A városállam második balkáni kereskedelmi birodalmának kiépítésével egy időben, a 15-16. század fordulójától kezdve találkozunk raguzai papokkal a kereskedőtelepeken. A raguzai történeti hagyomány a szófiai kápolnát tartja az első katolikus templomnak az Oszmán Birodalom európai részében. A 16. második felében már szinte valamennyi fontosabb raguzai közösség tudott papról gondoskodni a maga számára: Skopjéban, Janjevón, Novo Brdóban, Trepőában, Növi Pazaron, Prokupljéban, Szófiában, Drinápolyban, Provadijában és Tarnovóban a vizitációs jelentések, útleírások és a raguzai források is gyakran említik a helyi káplánokat. A hódolt Dél-Magyarország két kereskedelmi központjában, Szendrőn és Belgrádban az 1530-as évektől kezdve vannak adataink káplánok működésére. A két másik jelentős hódoltsági városban, Budán és Temesvárott is találunk raguzai papokat. 1565-ben érkezett Budára (pontosabban Pestre) Seraphinus Pantanus raguzai ferences, akinek Szegedi Kis István ráckevei prédikátorral való hitvitájáról és csúfos vereségéről Skaricza Máté tudósított. 1587 és 1589 között Budán működött a raguzai egyházmegyés Don