Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.
199 Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról tokban, az ilyen irányú kutatásoknak tehát komolyan kell számolniuk ezzel a levéltárral. Az itáliai inkvizíciós bíróságok történetének, az inkvizíció itáliai intézményi hálózatának, a központ és periféria kapcsolatainak kutatói számára a vidéki intézmények levéltárai mellett immár rendelkezésre áll a központi archívum is, amely nem kis mértékben járul hozzá az elsősorban Guido Dall'Olio, Andrea Del Col, Adriano Prosperi vagy Paolo Simoncelli nevével fémjelzett témakör komplexebb megközelítéséhez. A kereszténység (annak nyugati és keleti ága), a zsidóság és az iszlám közötti kapcsolatok, az itáliai zsidók vagy a renegátok históriájának búvárai szintén remélhetnek fontos dokumentumokat. A fentebb vázolt, valóban széles perspektívákból a magyar kutatás meglehetősen korlátozott mértékben profitálhat. 23 A Szent Hivatal jegyzőkönyveinek tanúsága alapján a kongregáció csupán néhány, viszonylag jól körülhatárolható ügycsoportban került kapcsolatba Magyarországgal. Mindenekelőtt az inkvizíció jogkörébe tartozott a különböző pápai felhatalmazások, felmentések, a tiltott könyvek olvasására vonatkozó engedélyek megadása, amelyekért elsősorban püspökeink folyamodtak Rómába. A lelkipásztori szempontból nagyjelentőségű pápai fakultások megítélése révén a Szent Hivatal különösen a rendes egyházi hierarchiával nem rendelkező missziós területek, így például a magyarországi török hódoltság egyházi életében vállalt jelentős szerepet. A Propaganda Kongregáció megalapítása (1622) előtti két évtizedben gyakorlatilag az inkvizíció felügyelte a missziók munkáját, ennek több dokumentuma (mint például a jelen közlemény tárgya is) a levéltárban található. 24 Ugyancsak a felmentések csoportjába tartoznak a házassági akadályok alóli diszpenzációk, ilyen jellegű kérelmek inkább főrangú személyek (például Czobor Mihály és Thurzó Zsuzsanna, Wesselényi István és Pongrácz Mária, Batthyány Ádám és Illésházy Katalin) részéről érkeztek a hivatalhoz. Szintén komolyan foglalkoztatta az inkvizíciót a református Bethlen Gábor házassági terve egy Habsburg hercegnövel. Az inkvizíció fontos szerepet játszott a magyarországi rekatolizáció jogi kereteinek megteremtésében, amikor a magyar főpapok feljelentése nyomán kiközösítette Mátyás főherceget a protestánsok vallásszabadságát biztosító 1608. évi törvények szentesítéséért. 25 A 17. század második felében az ortodoxok uniójával kapcsolatban felmerült egyházfegyelmi kérdésekben szintén a Szent Hivatal volt az illetékes. 26 Az inkvizíció előtt önként megjelenő áttérők (sponte comparentes) sorában több magyar származású egyént fedezhetünk fel, legtöbbször alacsony származású, más forrásból ismeretlen személyeket. Néhány jelentősebbnek tartott magyarországi katolizálásról a bécsi és gráci nunciusok is tájékoztatták az inkvizíciót (például Újfalvi Imre váradi prédikátor áttéréséről 1611-ben). Az inkvizíció börtönében raboskodók között szintén felbukkan nagy ritkán egy-egy Magyarországgal kapcsolatban álló személy, mint például az ex-jezsuita antitrinitárius Christian Francken, vagy egy iszlamizált bosnyák ferences, Ilija Sokolovic. Az inkvizícióhoz küldött magyar vonatkozású leveleket mindenekelőtt a Stanza Storica anyagában, a Germania sorozatban találjunk. 27 A hazai egyházi irodalom 23 Az alábbiakban felsorolt magyar vonatkozásokat a 17. század első felében keletkezett dekrétum-kötetekből gyűjtöttem össze. 24 Erre a kérdéskörre az alábbiakban elmondottakon kívül I.: MOLNÁR A.: Katolikus missziók, i. m. passim. TUSOR P.: Az 1608. évi magyar törvények, i. m. 26 A magyarországi ortodoxok uniójára vonatkozó dokumentumokat Baán István gyűjtötte össze és teszi közzé a közeljövőben. 27 Különösen a „Stanza Storica TTI-a, b" jelzetű kötetekben.
