Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.
196 Forrásközlése k nak, azzal fenyegetőzve, hogy ellenkező esetben a liberális La Minerve frangaise hetilapnak adják át azokat. Ennek az anyagnak a későbbi sorsa ismeretlen, mint ahogyan azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy milyen úton került végül 1854-ben a dublini Trinity College-ba az a 67 kötet, amely jelenleg is a legnagyobb Rómán kívüli inkvizíciós levéltári gyűjtemény. Az iratokat a gyűjtemény kezelői is folyamatosan pusztították. A feleslegesnek ítélt okmányok selejtezésén túl olyan időszakokban is semmisítettek meg kompromittálónak ítélt dokumentumokat, amikor a levéltár ellenséges kézbe kerülésének veszélye fennállt (1798, 1848, 1860, 1870, 1881). 17 Ez a mentalitás magyarázza azt a napjainkig tartó elzárkózást és bizalmatlanságot, amellyel a Szentszék a levéltár titkossága felett őrködött. Az inkvizíció az archívumát nem adta át a Vatikáni Titkos Levéltárnak, hanem (a párizsi intermezzót és az 1851 és 1901 közötti időszakot leszámítva) 1593 óta a kongregáció székhelyén, a Szent Péter székesegyház melletti központi épületben őrzi. Míg a Vatikáni Levéltár 1881 óta nyitva áll a tudományos világ számára, addig az inkvizíció levéltára még hosszú ideig zárva maradt a kutatók előtt. Bár egészen kivételes esetekben néhány tudós bebocsátást nyerhetett a féltve őrzött archívum falai közé, de sokszor olyan prominens katolikus történészek, mint például Ludwig von Pastor, hiába ostromolták kutatási engedélyért a szentszéki hatóságokat. A 20. század végén azonban, részben a Vatikáni Levéltárat megnyitó XIII. Leo pápa igazság-központú gondolkodásának öröksége, részben pedig II. János Pál karizmatikusán ön- (vagyis egyház-)kritikus szellemisége által teremtett atmoszféra a Vatikán falain belül — a tudományos világról nem is beszélve — immár teljesen anakronisztikussá tette a levéltár elzártságát. A kezdő impulzust 1979-ben a híres inkvizíciótörténész, Carlo Ginzburg II. János Pálhoz intézett levele adta meg, amelyben kérte az egyházfőt: az egyház nyitottságának és őszinteségének bizonyítása érdekében nyissa meg az inkvizíció levéltárát a komoly tudományos kutatás számára. Ilyen előzmények után a Hittani Kongregáció 1991-ben látott hozzá fokozatosan a kutatási tilalom feloldásához, végül a folyamat záróakkordjaként 1998. január 22-én a levéltár ünnepélyesen is megnyitotta kapuit. 18 A kevésbé bennfentesek számára a váratlan nyitás természetesen „bombaként" hatott, a média és sokszor a szakmabeliek is komoly szenzációkat vártak a hirtelen hozzáférhetővé vált dokumentumoktól. Némi egyháztörténeti ismeretek birtokában természetesen nem meglepő, az hogy a középkori inkvizícióval semmiféle szervezeti kapcsolatban nem álló Római Inkvizíció levéltárában mondjuk Jeanne d'Arc vagy Savanarola perére 17 A levéltári anyag sorsára és jelenlegi állapotára: TEDESCHI, JOHN: Gli archivi dispersi dell'lnquisizione romána. UÖ: II giudice e l'eretico, i. m. 35-46.; Uö: Un tbndo disperso delPArchivio del Sant Uffizio Romano: i documenti inquisitoriali del Trinity College di Dublino. L'inquisizione e gli storici: un ccintiere aperto. Távola rotonda nell'ambito della conferenza annuale delle ricerce. (Roma, 24-25 giugno 1999). Roma, 2000. (Atti dei Convegno Lincei, 162.) 413-428.; CIFRES, ALEJANDRO: L'Archivio storico della Congregazione per la Dottrina della Fede. L'apertura degli Archivi, i. m. 73-84. Ugyanez németül. Das historische Archív der Kongregation t'iir die Glaubenslehre in Rom. Historische Zeitschrift. 268. (1999) 97106.; BOUTE, BRUNO: „Undigested pást." The Archives of the Román Congregation for the Doctrine of the Faith. Bulletin de l'Institut Historique Belge de Romé, 71. (2001) 243-285. ls A fentieken kívül elsősorban: SCHWEDT, HERMANN H.: Das Archív der römischen Inquisition und des Index. Römische Quartalschrift, 93. (1998) 267-280.; RATZINGER, JOSEPH: Le ragioni di un'apertura. L'apertura degli Archivi, i. m. 181-189.
