Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

194 Forrásközlések megfordult misszióspüspökök jelentéseiben találkozunk a két Duna-parti településsel. Ennek fényében az alább közölt dokumentum különösen is nagy jelentőséggel bír. Egyrészt a hódolt Budára, a városban (és tágabb értelemben az egész hódoltságban) élö katolikusok mindennapjaira tartalmaz érdekes és a többi missziós forráshoz képest korai adatokat. Másrészt pedig egy eleddig a történeti kutatás számára szinte teljesen zárt és ismeretlen levéltárból, a Római Inkvizíció archívumából származik, így a híres-hírhedt római egyházi főhatóság és a magyarországi hódoltság kapcsolatainak is értékes emléke. 2. A Római Inkvizíció levéltára A Szent Hivatal volt időrendben és rangjában is az első a római kongregációk között: 1542-ben alapította III. Pál hat bíboros taggal Sacra Congregatio Sanctae Inquisitionis haereíicae pravitatis néven, a középkori domonkos és ferences inkvizíció teológiai és jogi tradícióra építve, de immár egy központosított intézményként és a Római Kúria centralizációs egyházreform-programjának eszközeként. Az új intézmény feladata az eretnekség visszaszorítása lett, joghatósága az egész keresztény világra kiterjedt. Végleges szervezeti formáját 1588-ban, V. Sixtus pápa kúriai reformja során nyerte el, ezután általános elnevezése Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis seu Congregatio Sancti Officii lett, mai nevét (Hittani Kongregáció, Sacra Congregazione per la Doltrina della Fedé) csak 1965-ben kapta. A Szent Hivatal illetékességi köre felölelte a hit és erkölcs teljes területét: foglalkozott az eretnekséggel, szakadársággal, aposztáziával, mágiával, boszorkánysággal, jóslással, a szentségekkel való visszaélésekkel, megalapozatlan szentkultusszal és misztikus rajongással, súlyos szexuális visszaélésekkel (homoszexualitással, többnejüséggel, a gyóntatószékben való csábítással: az ún. sollicitatio\a\). Széleskörű kompetenciája miatt a feladata lett a pápának fenntartott esetek, eretnekség, szakadárság, kiközösítés alóli feloldozási felhatalmazások, illetve a házassági és szentelési akadályok, eskük és fogadalmak alóli felmentések megadása is. Az 1571-ben alapított Index Kongregációval (Sacra Congregatio Indicis) közösen (vagy olykor inkább egymással rivalizálva) az inkvizíció gyakorolta a legfelső egyházi cenzúrát a nyomtatott könyvek felett, és szintén ez a hatóság engedélyezhette a tiltott könyvek olvasását, indokolt esetben a megfelelő személyeknek. A Szent Hivatal szervezete némileg eltért a többi kongregáció felépítésétől: élén nem a bíborosprefektus, hanem maga a pápa állt, bíboros tagjainak száma az idők során hatról átlag tizenkettőre emelkedett. A szakmai munkát a kongregáció mellett működő római teológusok és kánonjogászok, az úgynevezett konzultorok végezték, alkalmasint külső szakértők (qualificatores) bevonásával. A kongregáció határozatait a rangidős bíboros szignálta, az adminisztratív irányítást egy domonkos rendi komisszárius végezte, az ő szerepét a 17. század végén a korábban elsősorban jegyzői feladatokat ellátó assessor vette át.

14 A Szent Hivatal felügyelt valamennyi inkvizíciós bíróság felett, kivéve az 14 SCHWEDT, HERMANN H.: Die römischen Kongregalionen der Inquisition und des Index und die Kirche im Reich (16. und 17. Jahrhundert). Römische Quartalschrifí, 90. (1995) 43-73. (itt: 47-49.); SEIDELMENCHI, SlLVANA: La Congregazione dell'lndice. L'apertúra degli Archivi del Sant'Ufftio Romano (Roma. 22 gennaio 1998), Roma, 1998. (Atti dei Convegni Lincei, 142.) 31-45. A kongregáció bíborosaira a vizsgált időszakban: MAYAUD, PIERRE-NOÉL: Les „fűit Conregatio Sancti OtYícii in coram ..." de 1611 á 1642: 32