Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
158 Közlemények Ugyanakkor magyar oldalról is értékelvén az eseményeket egyszerre beszélhetünk egy a rendszer belső és külső konszolidációja érdekében kifejtett, propagandisztikus célból támogatott (és ebben az értelemben beszélhetünk őszinte érdeklődésről a francia politika irányába) politikáról, amely az országnak a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való fokozatos visszailleszkedését is szolgálta. Ehhez francia részről — mint láttuk — viszonylagos rugalmasság, nyitottság és megértő szándék társult, amelynek keretét a nemzetközi kapcsolatok látványos, a Kelet-Nyugati kapcsolatok egészének enyhülését eredményező változásai adták, amelyek összességében kedvező nemzetközi feltételeket teremtettek a két ország közeledéséhez is. Végezetül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy 1963-tól kezdve francia részről Kelet-Európa jelentősége fokozatosan megnövekedett, és 1965-1968 között a kelet-európai régió is a De Gaulle-i diplomáciai offenzíva részévé vált. Ebből a szemszögből nézve a francia Európa-politika változásai iránt figyelmet mutató magyarok „korai" — francia részről is őszintének ítélt, de annak a valós lehetőségeire kritikus szemmel tekintő — érdeklődése méltán váltotta ki a francia diplomácia figyelmét, mivel az a tömbök közötti „hidegháborús" kapcsolatok helyett a nemzetállamok közötti „enyhülés" kibontakozásától remélte az egész Európát érintő vitás kérdések rendezését. A francia diplomácia Kelet-felé irányuló és így egész Európát magában foglaló enyhülés-politikája tehát 1966-ban De Gaulle Szovjetunióba és Couve de Murville-nek a kelet-európai szocialista országokba tett útjaival — és már az 1963-1965 közötti tárgyalások tapasztalataira építkezve — tovább folytatódott.
