Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja 143 politikai konszolidáció „sikerét". Ezt a francia nagykövet is így látta, és a magyar és a szovjet politikai érdekek összhangjáról, illetve a két ország közötti kompromisszumról írt. Ennek megnyilvánulásaként — meglátása szerint — Magyarországot a szovjetek partnerként kezelték a kommunista mozgalmon belüli vitákban, és míg a belpolitikában nagyobb engedményeket tettek a magyaroknak, a külpolitika terén szorossá vált az együttműködés. 4I Mindezen nehézségek, belső és külső „korlátok" ellenére a fentebb kifejtett, és a franciák által kezdeményezett, a kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkező „enyhülés" folyamata — véleményünk szerint — összességében „objektíve" is szélesítette a magyar külkapcsolatok lehetséges mozgásterét, és erősítette a rendszer belső konszolidációját. Ezen bel- és külpolitikai, illetve személyes tényezők szerencsés együtthatását ismerte fel a magyar miniszterelnök/első titkár, és mivel a külpolitika fonnálásában az ország első számú vezetőjeként kulcsszerepet játszott, az 1964. augusztus 24-én megtartott követi értekezleten elmondott beszédét az új helyzethez való „iránymutatásként" is értékelhetjük. Kádár ugyan az enyhülési politikát — és így a francia kezdeményezéseket is — a szocialista országok egységének megbontására irányuló taktikaként értékelte, de kiemelte, hogy az erőviszonyok változásának, és a nyugati államok közötti ellentmondások kiéleződésének köszönhetően a magyar lehetőségek növekednek. A konferencián Péter János külügyminiszter a magyar külpolitika reális mozgásterét így látta: „A szocialista tábor minden egyes országának külpolitikai tevékenységéért a fő felelősséget nem az egyes országok maguk, hanem a Szovjetunió visel i. 4,1 [...] lényegesen megváltoztak a taktikai célok, azok elérésének lehetőségei és a feladatok realizálásának módszerei. " A külügyminiszter a nyugati országokkal való kapcsolatok kiépítése gyakorlati területének a bilaterális diplomáciai kapcsolatokat jelölte meg, de hangsúlyozta: „ ...azt mondhatjuk, hogy az ellenforradalom idejétől mostanáig szóló külpolitikai feladatot elvégeztük. [...] szerényen induljunk, viszont annál reálisabban közelítsük meg (a) nagy sajátos feladatokat. [...] egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk, hogy mi nagyon kicsiny ország vagyunk. Kicsiny és nyersanyagban nagyon szegény ország. Kisebbek vagyunk Romániánál, Csehszlovákiánál, Jugoszláviánál... ,M 1964 végére tehát a Kádár-rendszer külpolitikai konszolidációjának Nyugat felé irányuló első komolyabb lépései megtörténtek. Ennek ellentmondásosságát, „sérülékenysé41 MAE AD. Mongric, Carton 1761 N° 169. A Hruscsov-látogatás kapcsán a francia nagykővet 19 oldalas jelentésben elemezte a magyar-szovjet kapcsolatok alakulását, és következményét a magyar nyugati nyitásra vonatkozóan. Kritikus véleményét megerősítette Roche, a Bécsben szolgálatot teljesítő francia nagykövet is, aki a látogatás kapcsán Kreisky külügyminiszterrel folytatott beszélgetésére alapozva Magyarország viszszatérését a szabad világba — az optimista hangú megnyilatkozásokat bírálva — „nem holnap"-x& jósolta. Vö. MAE AD. Hongrie, Carton 1761 N° 276-279. 42 MOL M-KS-288-32/1964. 31. ö. e. A korabeli magyar külpolitika alapelemét jelentette az 1957. és az 1960. évi Moszkvai Nyilatkozatban megfogalmazott elvekhez való ragaszkodás. Az önálló külpolitika lehetőségéről a külügyminiszter így nyilatkozott: „ ...a Szovjetunió termonukleáris erejének védelme alatt kétségtelenül jelentkezik is a hajlandóság a szocialista tábor országainál hogy a biztos védelem fedezéke alatt külön utak kockázatát vállalják. " A korabeli „nemzetközi helyzet" és az ahhoz integrálódni kívánó magyar külpolitika alapvető ellentmondásosságát jól érzékelteti: FÜLÖP MIHÁLY-SIPOS PÉTER: Magyarországkülpolitikája a XX. században. Bp., 1998. 434-439. 43 MOL M-KS-288-32/1964. 31. ő. e.
