Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.

Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja 137 A De Gaulle-i külpolitika fő területét jelentő Európa-politika célja a hidegháborús szövetségi kötöttségektől való megszabadulás volt, amelynek politikai/stratégiai oldalát a NATO-hoz, míg politikai/gazdasági oldalát az európai integráció kérdéseihez való viszony jelentette. A francia felfogás szerint a hidegháború 1962-ben — legalábbis Európán belül — befejeződött, és Európában a politikai helyzet stabilizálódott. Az államoknak ebben az új status quo-ban kellett megtalálni a helyüket. Ehhez az új politikához De Gaulle számára a mintát a francia-német kétoldalú kapcsolatok rendezése adta,

8 amelyet a „détente-entente-coopération" fogalmával fejezett ki. Ennek a stratégiának a folytatását jelentette tehát az ún. „keleti nyilas"

10 politikája, amellyel De Gaulle a kelet-európai államokat is érzékenyen érintő kelet-nyugati kapcsolatok kérdéseit (vagyis a német kérdés és az európai biztonság, illetve a kelet-nyugati enyhülés összefüggései) az általa 1958 után levezényelt francia-német kapcsolatépítés gyakorlati tapasztalataira építve a kelet európai államok bevonásával kívánta megoldani. Ezt a De Gaulle-i geopolitikai felfogást fejezte ki a Szovjetuniót is magában foglaló és földrajzi értelemben az „Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa " fogalma.' Ebben a nemzetközi politika változásai által is kedvezővé vált helyzetben, a belső és külső „nyitási kényszerben" lévő kádári vezetésnek az enyhüléshez való viszony jelentette azt a területet, amelyen keresztül a gyakorlati diplomácia eszközeivel a rendszer külpolitikai mozgásterét, és így a külkapcsolatait bővíteni tudta. Ezen a területen lehetett ugyanis olyan diplomáciai tevékenységgel próbálkozni, amelyhez a szovjetek támogatását is bírták.

12 Ugyanakkor az 1962 utáni nemzetközi enyhülésből, illetve a De Gaulle-i politikából következő lehetőségeknek

13 önös belpolitikai célokra történő kihasználása sem állt távol a kommunista magyar vezetés szándékaitól;

14 bár a kétoldalú kapcsolatok De Gaulle ezen válságok hatása alatt jelentette ki: „ Természetesen az amerikaiak a szövetségeseink, de nem vagyunk biztosak a cselekedeteikben, és le kelt vonnunk ebből a következtetéseket. " Idézi: V.4ÍSSE, MAURICE: La grandeur Politique étrangére du général de Gaulle, 1958-1969. Paris. 1998. 256. 7 SZEPTYCK1, ANDRZEJ: La conception gaullienne de l'ordre européer). Annuaire Francais de Relations Internationales. Bruxelles, 2002. Vol. 111. 392^403. Idézünk még az Elysée palotában Adenauer kancellár tiszteletére rendezett fogadáson (1962. július 3.) elmondott beszédéből: ,, ...a birodalmak romjain van egy hatalmas és állandó realitás. Az egységes Európa, mely mindenféleképpen alapvető cél Németország és Franciaország számára". Vö. MAILLARD, PlERRE: De Gaulle et le probléme Allemand. Paris, 2001. 273274. Magyarországon az Európa-politika értelmezésével mindezidáig elsősorban a nemzetközi kapcsolatok elmélete foglalkozott. Vö. pl. KissJ. LÁSZLÓ: „Európa európaizálódása"—jelszó vagy stratégia

9 Egy jelenség anatómiája Külpolitika, 15. (1988) 1. sz. 81-99., íll. SALGÓ LÁSZLÓ: De Gaulle Európa-(tér)képe. Társadalmi Szemle, 45. (1990) 1

1 .sz. 42-50. s Vö. FEJÉRDY GERGELY-GARADNAI ZOLTÁN: Franciaország Európa-politikája és a francia-német együttmőködés történeti gyökerei (1945-1963). Kézirat. 2003. y Vö. GAZDAG FERENC: Franciaország története 1945-1990. Bp., 1996. 119-122. 10 Vö. VAÍSSE, M.: i. m. 413-414. " Uo. 236. De Gaulle összetett politikáját mutatja, hogy az 1959. március 25-ei sajtókonferenciáján bejelentette, hogy a francia Földközi-tengeri flottát kivonja a NATO parancsnoksága alól, ugyanakkor elismerte az Odera-Neisse határt — és így a német keleti határok megváltoztathatatlanságát —, és nagy nyilvánosság előtt beszélt az „Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa " ideájáról. 12 Az 1962-ben hazánkba érkező új követ — Pierre Franclbrt — a változások jeleit elsősorban a kommunista taktika részének tartotta, és első jelentésében a magyarországi helyzet megváltoztathatatlanságáról írt. Vö. MAE AD. Hongrie, Carton 1753 N° 86/EU. 13 Vö. BOZO, FRÉDÉRIC: Deux stratégies pour l'Europe. De Gaulle, les États-Unis et t'Alliance atlantique, 1958-1969. Paris, 1996. 133-158. 14 Kádár János az 1964. augusztus 24-i követi konferencián De Gaulle-ról és politikájáról az alábbiakat mondta: olyan egyértelmöen nem mondanám, hogy nekünk csak kárunk származik ebből a De Gaulle-féle do-