Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
Poór János: Egy recenzió és recenziója 131 nehogy adót országgyűlés megkerülésével lehessen kivetni. Miután egyébként elismerték, hogy előállhat szükséghelyzet, amikor nem lehet országgyűlést tartani, ilyen esetre megengedték, hogy egy bizottság (konkurzus) vessen ki adót. A törvény bevezetőjéből azonban egyértelmű, hogy a nemesek korábbi hadi kötelezettségei (felkelés és bandériumállítás) megmaradtak. (148-150.) Megmaradtak az olyan terhek is, amelyeket a törvény említés nélkül hagyott, tehát a portális katonaság is. Kovachich nem is értette, miért bizonygatta olyan vehemensen Piringer és recenzense, hogy megmaradt a portális katonaság. Miért kell bizonygatni valamit — kérdezte —, amit senki nem von kétségbe? (15.) Kérdése meglepő. Ő, aki kiválóan ismerte kora országgyűléseinek anyagát, kiválóan ismert korabeli politikusokat, vajon miért kérdezett ilyet, miközben a korabeli nemesség szinte egyhangúlag vallotta, hogy 1715-ben a portális katonaság bizony megszűnt, és annak helyébe állt az akkor felállított rendes katonaság. Következésképpen a nemesség alkotmányosan azóta csak a személyes felkeléssel tartozik a hazának, illetve subsidiumot ad, ha akar. Piringer éppen ezzel a nemesi állásponttal és gyakorlattal szemben szólalt fel munkájában és a szerinte (és Kovachich szerint) el nem törölt kötelezettségek teljesítését vagy megváltását tartotta volna szükségesnek. A döntő különbség kettőjük között az volt, hogy Kovachich szerint nincs mit megváltani. S hogy miért nincs, azt akkor értjük meg, ha visszautalunk a portális katonaság fogalmának teljesen eltérő értelmezésére. * * * A portális katonaság megkülönböztető jegye Kovachich szerint — ismétlem — az, hogy kiállítása és tartása nem állandó kötelezettség, és ebben igaza volt. A portális katonaság kiállításában ugyanis soha nem érvényesültek normatív szabályok. Esetlegesen állították ki, esetleges kiállítási kulcs alapján, esetleges időre. Szinte minden portális katonaajánlás más volt, s Kovachich álláspontja szempontjából ez a fontos. Idéztem fent, hogy szerinte a portális katonaság állítása nem kötelesség, hanem egy kötelesség következménye (Die Portalmilitz kann nicht Pflicht genannt werden, sie ist Folge oder Resultat der Pflicht, folglich eine verschiedene Idee). Ezzel a véleménnyel visszamenőleg teljes felmentést adott a nemességnek (és mindenkinek, akit törvények nemesnek neveznek 60 ) Kovachich külön foglalkozott a nemes és a nemesnek nevezettek fogalmával, hogy tisztázza, kinek kell felkelni és katonát állítani a felkelések alkalmával. A nemes fogalma egyszerű. Ide tartoznak a főnemesek (a Herrenstand: Prelaten, Baronen und Magnaten), a tulajdonképpeni nemesség (birtokos, egytelkes, armális) és a szabad királyi és bányavárosok. De kik azok, akiket a törvények nemesnek neveznek? Kovachich szerint őket az 1805:1, törvénycikkben és utalásaiban lehet megtalálni. Az 1805:1. te. 6., 7. és a 8. paragrafusában felsoroltak általában a katolikus világi és mindkét nemű szerzetes papságot jelölik, a világiak pedig a 10., 11., 12. és a 13. paragrafusban vannak felsorolva. Tehát ezek a nemesek közé tartoznak, és rájuk is vonatkoznak az 1715:8. törvénycikkben jelzett kötelességek. (150-154.) De a felkelésekben sokan mások is részt vettek (zu der Reichsarmee zu stossen verpflichtet werden), akiket a nemesektől és az annak nevezettektől el kell választani. Ezek köre az 1741:63. 17. §. paragrafus, és hivatkozásai alapján tárható fel. (155156.) Az itt említetteknek a haza védelméhez hozzá kellett járulniuk, de személyesen felkelni és katonát állítani nem tartoztak. Kovachich a paragrafusokat szó szerint idézte, ami révén valóban előállt a nemeseknek nevezettek köre és azoké, akik nem azok, de részt vettek a felkelésekben. Érdemét aligha lehet túlértékelni abban, hogy a „lelőhelyeket" megadva, tételesen felsorolta a nemeseket, a nemeseknek nevezetteket és azokat, akik a felkelésekhez másként járultak hozzá, mint az előbbiek. Ezzel azonban, a látszat ellenére, semmivel sem lett világosabb a felkelés fogalma. A résztvevők lehetséges legtágabb körének a megadása (Kovachich valójában ezt adta meg) nem változtat azon, hogy a felkelésben való részvételnek nincsenek
