Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
126 Közlemények zett homályt Kovachich ezzel az elmélkedéssel nem oszlatta el. Még az sem világos, hogy mit értett itt a „tulajdonképpeni" bandériumokon. Vajon a királyiakat, vagy homályban lévő egyházi és világi bandériumokat is? Ha az utóbbiakat is, akkor mégiscsak léteztek ilyenek is? De azok csak a jelzett 125 évben szolgáltak rá a tulajdonképpeni bandérium névre? Ha igen, akkor a tulajdonképpeni bandériumnak mégsem az a megkülönböztető jegye, hogy a király tartja? Vagy esetleg az, hogy a világi és egyházi bandériumokat esetleg a későbbi bandériumok formájában állították, csak azt jelenti, hogy formailag voltak hasonlóak a tulajdonképpeni bandériumokhoz stb?) * * * Valójában miben különböztek Kovachich, illetve a bírált recenzens és Piringer állításai a hagyományos magyar hadszervezetről? Ami az eddigieket illeti — a látszat ellenére —, tartalmilag alig van különbség. A fő választóvonal mindkettőjük szerint a király által tartott és a többi bandérium között húzódott. A többi bandérium mindkettőjük szerint a portális katona állításának elve (illetve az egyháziaknál pluszban a tized) alapján jött létre. Az előkelők mindkettőjük szerint önálló csapatokat tartottak, a nemesek pedig a megyébe küldték katonáikat. A különbség az, hogy Piringer bandériumfogalma világos (felöleli a teljes hagyományos hadszervezetet), Kovachich bandériumfogalma ezzel szemben alig értelmezhetően bonyolult (I. fent). Hasonlóképpen nem tartalmilag, hanem csak az érvelés bonyolultságában különböztek Kovachich és Piringer nézetei a báró szó jelentéséről. A szó értelmezése fontos, mert a főúri bandériumok többnyire bárói bandériumok megjelöléssel szerepeltek a törvényekben. Fontos tehát tudni, kinek kell csapatokat állítani, amikor a bárók bandériumairól van szó. Piringer szerint a báró alatt a törvények a mágnásokat, azaz a világi főurakat értették, 50 másutt kiderül, hogy a Herrenstand, a Báron és a Magnat fogalom szerinte szinonima. 51 Ez az álláspont azonos azzal, amelyre Kovachich a recenzenssel és Piringerrel vitázva jutott. Nem világos tehát, mivel vitatkozott, az azonban, amit a fogalomról gondolt, fontos és érdekes. Nem mindig érthető. 1811-ben a következőket írta: „es der Baronen mehr Gattungen giebt, und die Grafen, welche auch Magnaten sind, werden nie Barones genannt, auch die Barones Banderiati nie Magnaten. In Ungarn hat es manchen gégében, die zwar ihre Kriegsmannschaft mit den übrigen Banderien, aber doch nicht unter eigner Fahne anführten. Es hat auch Barones gégében, die nicht Banderiati waren, alsó ist auch Baro, und Banderiatus nicht gleichbedeutend". 52 A báróknak tehát több fajtája van. A grófokat, akik szintén mágnások (nyilván, mint a bárók), soha nem nevezik báróknak. A bandériumtartó bárókat sem nevezik mágnásnak. Vannak olyanok, akik csapatukat a többi bandériummal vezetik harcba, de nem saját zászló alatt. Voltak olyan bárók, akik nem voltak bandériumtartók. Mindezen állítások után azt olvassuk: a báró és a bandériumtartó tehát nem azonos. A szokásosan bonyolult okfejtés után a következtetés világos. Piringer is így " PIRINGER, M.: i. m. II. köt. 59. s köv. oldalak 51 PIRINGER, M.: i. m. 1. köt. 224. 52 KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. III. 91. v.-92. r.
