Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

60 Ad honorem Johannis Varga maguk bőrén is tapasztalhatták az abszolutizmus és a liberális alkotmányosság ellentmondását. A cári fenyegetettséggel pedig a modern nemzet kialakítását célzó erőfeszítéseiket is legitimálták. A nemesi nagylelkűség mítosza a magyarosodás gyors kivitelezhetőségével fonódott össze. Ma már naiv ábrándozásnak látszik az, ahogy Gyulay is elképzelte az iskolai magyarosodást — immár ki tudja hányadszor, de már kézzel fogható valóságként. Akkor viszont ez arra ösztönzött, hogy a demokratikus kultúrát meghonosítsák: „Az oláh rossz, de jámbor és eszes faj, nevelést neki és hamar lesz magyar belőle. Minden orosz szimpátia meg fog már szűnni ezentúl, materiális jó létet szabadságot és alkotmányt nyervén tőlünk, mitől Oroszföldön úgy irtóznak. Az oláh már sokkal inkább fog magyarhoz mint oroszhoz szítani, és tanuljon meg magyarul olyan magyar lesz belőle a milyen csak kell. Mint a peták, azt mondja a székely. Magyar szász oláh egyveleg nem is lenne utoljára káros, ha mindegyiknek előnyei egyesülnének a maradékban. A magyar nagylelkűség és vitézség, a szász megfontolás és szorgalom, és az oláh testi szépség együtt. Kénszerítni vagy legalább elésegítni kellene minden ily elegyes házasságot mert az a magyar nemzetiséget is nagyon elémozdítaná." Közben két borongós hangulatú könyvet olvasott: Eötvös Józsefnek a Dózsa György vezette parasztfelkelésről szóló tézisregényét, majd Kemény Zsigmond Gyulai Pálját, amely szintén érzékeltetni tudta, mit jelenthet „a tömegek lázadása" — hogy Ortega y Gasset későbbi, ám 1848-ra is alkalmazható kifejezésével éljünk. Gyülekeztek is a viharfelhők. Ezek előjeleként Marosnémetiben a román jobbágyok már elkezdték tervezgetni a cigányok elűzését. Fel is volt háborodva Gyulay, hogy „azt hiszik azok más agyagból gyúrt teremtései az Istennek. Egalité, Liberté Fraternité! beh kevesen tudják ezt felfogni igaz értelmében!" Naplóírónk féltette az öreg Juont és kedvenc hölgyeit, Junát, Vucamikát és Junellát. Közben a kis helyi konfliktusok kezdtek átfogó szembenállássá érlelődni. A parasztság mint valami hatalmas kollektív személyiség kezdett színre lépni, úgy, mint aki tudatában van erejének és gyengeségének. A magyar megyei nemesség és a város polgárság tüntetései nyomán kezdte észlelni, hogy nagyot fordult a világ, miközben rendkívüli hatása volt a magyarországi jobbágyfelszabadításnak. Erre hivatkozva kezdték a robotot megtagadni a nyugati megyékben, nemegyszer elsőként a magyar községekben. Erdély belsejében viszont azok a román nyelvű kiáltványok gyakoroltak óriási hatást, melyet az iskolákból hazatérő román ifjak vittek paplakból paplakba. Ha nem akarták felolvasni, akkor a falu valósággal kényszerítette a papot, mint a Kolozsvár melletti Dragon, ahol az egyik Budán megjelent proklamációt olvastatták fel. És abból nem az eredeti gondolatot jegyezték meg, azt, hogy az unió, Erdély és Magyarország egyesülése azonnal meghozza jobbágyfelszabadítást, inkább „szabadságlevelet" láttak a kiáltványban, amely a robot megtagadására jogosított. Beidegződött hiedelmek és vágyak keltek életre. Nem hittek a földesurak, megyei közgyűlések ígéreteinek, ezek inkább bizalmatlanságukat erősítették, és azt