Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.
58 Ad honorem Johannis Varga „Volt egy kis mozgás" — írta Gyulay, aki minderről részletesen beszámolt, valamint arról, hogy megindult a törvényhatósági agitáció az erdélyi országgyűlés öszszehívására, hogy kiteljesítsék a magyar „törvényes forradalmat", hogy Jósika Samut idézzük, pontosabban azon 1849. júliusában írt levelét, amelyben amiatt kesergett Metternichnek — akit a bécsi forradalom nyomán gyorsan és ízléstelenül menesztettek —, hogy „a királyi szó a pozsonyi és pesti jogászlázadást törvényes forradalommá tette." 12 (A törvényes forradalomra a konzervatív Jósika Samu után a szocialista Szabó Ervin is a maga — kissé dogmatikus — osztályharcos komorságával — önnön burzsoá öngyűlöletét a nemesség utálatával párosítva — már felhívta a figyelmet. 13 A törvényes forradalom olyan találó kifejezés, annyira érzékelteti a nagy változás lényegét, hogy egyik kiváló — újszerű kérdéseivel ható — történeti monográfia címe is lett. 14 ) Jósika kesergéséhez tegyük hozzá, hogy a király a kolozsvári fejleményeket is törvényes forradalommá tette, csak éppen nehezebben lehetett kicsikami az üdvözítő szavakat. 15 Erdély-szerte városi és megyei közgyűlések, utcai és mezei népgyűlések követelhették ugyan a polgári átalakulás nagy vívmányait: törvény előtti egyenlőséget, közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, de ezt csak törvény biztosíthatta. A törvényhozó hatalmat pedig az uralkodó és a diéta közösen gyakorolta. Közben a pozsonyi országgyűlésen egyre-másra születtek a törvények, amelyek nyomán Magyarország modern alkotmányos királysággá vált, amelyben messzemenően érvényesült az elv: a király uralkodik, de nem kormányoz. A hatalmi ágakat — a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalmat — pedig szétválasztották. Győzött az érdekegyesítő politika, amelynek jegyében eltörölték a jobbágyságot és kilátásba helyezték a nemesség kárpótlását az elvesztett robot után, a továbbiakban pedig hol a parasztságnak, hol a nemességnek tettek komoly gesztusokat. A jobbágyfelszabadítás Magyarországon és Erdélyben korszakalkotó történelmi cselekedet volt. Jellemző, hogy a Habsburg Birodalom többi részében — Galícia kivételével — halogatták, és csak a következő évre helyezték kilátásba. A dunai román fejedelemségekben a forradalom nem is tudott kibontakozni. Moldvában fel sem vetették az azonnali jobbágyfelszabadítás követelését, Havaselvén pedig az ígéretet nem tudták kivitelezni a szeptemberi cári intervenció miatt. Nem véletlen, hogy szomszédságunkban Magyarország lett a mozgósító példa. Bár Magyarországon és Erdélyben már készültek a nagy változásra, és sokakra valamiféle elkerülhetetlen katasztrófaként hatott, ugyanakkor úgy érezték, sikerült elejét venni a parasztfelkelésnek, amelyről félelmes hírek, pontosabban rémhírek keringtek. A nagy félelem valamiféle — olykor nagyon is kényszerű — lelkese12 Idézi: MISKOLCZY AMBRUS: Erdély a forradalomban és a szabadságharcban (1848-1849). Erdély története. III. köt. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Szerk.: SZÁSZ ZOLTÁN. Bp., 1986, 1349. 13 SZABÓ ERVIN: Történeti írásai. Szerk.: LITVÁN GYÖRGY. Bp. 1979. 384. 14 ISTVÁN DEÁK: The Lawjul Revolution. New York-London, 1979. 15 EGYED ÁKOS: Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése. Marosvásárhely, 2001.
