Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.

Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 39 kezett a testület egy tagjának sorsáról. Jelezték eltökéltségüket: amíg e sérelem orvosolva nincs, egyetlen ügyben sem intéznek feliratot a főrendeken át az uralkodóhoz.

15 Ezt a határozatot a június 20-i országos ülés is elfogadta, és így az üzenet a főtáblához került. A főrendek a nádor elnökletével a szokott módon védelmezték a kormányt és elutasították a rendi (alsótáblai) üzenetet és felirati javaslatot. Megjegyzendő azonban, hogy a főrendi ellenzék is hallatta szavát. Deákék örömére a rendi javaslat mellett szólalt fel pl. Széchenyi István, Batthyány Lajos, Szapáry Antal, Erdődy János stb.

16 A június 22-i kerületi ülésen azonban a követek egy része már a főrendek álláspontját osztotta, mások pedig ismét az együttes felterjesztés mellett kezdtek érvelni. A többség Deák által megteremtett egysége bomlani kezdett. Aligha véletlen, hogy az alsótáblán elnöklő personalis többször is utalt arra: csak „meg kellene kérni" az uralkodót, és azonnal kiengednék a politikai foglyokat: Szerencsy István érzékelte, hogy a kegyelemkérés, az amnesztia és a törvényjavaslatok tárgyalása iránt növekszik a hajlandóság az alsótáblán.

17 Több követ véleménye volt az, hogy ha az ülésen az elnöklő Pillér úgy teszi fel a kérdést, hogy bele akarnak-e kezdeni akarnak a prepozíciók tárgyalásába, a többség igennel voksolt volna, ám Pillér taktikusan azt kérdezte: elfogadják-e a főrendek válaszát? Ezt persze nem fogadták el, s így folytatódhatott az időhúzás.

18 Ebben a helyzetben a perben álló Balogh János tett kísérletet az ellenzékiség erősítésére. Megjelent Pozsonyban és felvetette, hogy egyes hiányzó mágnások képviseletében helyettesítő követ lehetne az országgyűlésen. Ez nyilván kormányzati ellenlépéseket idézett volna elő, amire Balogh válaszként — szükség esetén — a teljes konfrontációt ajánlotta. A taktikus Deák azonban lebeszélte erről, elegendőnek tartva a Ráday-ügy fejleményeinek bevárását.

19 Deák higgadtabb álláspontját igazolta az, hogy időközben hét megye adott követeinek a Ráday-ügyet támogató követutasítást.

20 Június végén az alsótábla megkezdte a szólásszabadság sérelmének tárgyalását. A 24-i kerületi ülésen Deák és Klauzál nagy ívű beszédben vázolta fel a sérelem lényegét. Feltűnő volt, hogy Felsőbüki Nagy Pál, az 1825-27. országgyűlés ellenzéki hőse nem látott sérelmet Wesselényi, Kossuth és Lovassyék pereiben, mert az 15 MOL Takáts. 8222/d, 8223/a, 8242/a, ERDMANN GYULA: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839-40. évi országgyűlés. Wesselényi emlékülés. Szerk.: TAKÁTS PÉTER. Fehérgyarmat, 1996. (A Kölcsey Társaság füzetei, 8.) 119. Az országgyűlés június 5-20. közti eseményeihez: STULLER FERENC: Országgyűlési napló (kéziratos) 1. köt. 1-40. Az üzenet: 1839dik Esztendei Magyarország Közgyűlésének írásai (Irományok) 1. köt. 4. 16 STULLER F.: i. m. 41. A főrendek válaszukban kifejtették: a törvény a propozíciók elsőségét írja elő, a rendek azokról tárgyaljanak, a sérelmeket pedig „a maguk helyén vegyék" elő, bízva az uralkodó ígéretében, miszerint a „valóságos" sérelmeket orvosolni fogja. 17 MOL Takáts. 8243/d. Az ellenzék köreiben is terjedt a hír, hogy a bécsi politika engedni fog, és Ráday megjelenhet az országgyűlésen (MOL Takáts. 8244/b.). 18 MOL Takáts. 8238. 19 MOL Takáts. 8237/e-f. 2(1 MOL Takáts. 8245/c.