Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.
ERDMANN GYULA A RÁDAY-ÜGY, 1839 THE RÁDAY CASE, 1839. In 1834-35 a decisive change occurred in the policy of the Vienna Government towards Hungary: the Habsburgs returned to undisguised absolutism. A show trial began against Báron Miklós Wesselényi, partly for the uncensored publication of the Transylvanian parliamentary reports, partly for his criticism against the Government. The Government's objective was to intimidate the reform Opposition and to eliminatc the freedom of speech, as, for lack of free press, the right to free speech and the autonomy of the county assemblies were the Opposition's main weapons. Following the precedential trial legal action could have been taken against anybody for parliamentary speeches. At the Lower House of the Hungárián Parliament under the leadership of Ferenc Deák the Opposition launched a fierce legal struggle against the Government. As a demonstration Pest County had elected Count Gedeon Ráday as its representative, a person himself under trial. Although finally the acceptance of Ráday's status and the recognition of the trials' unlawfulness weren't successful, Deák carried out a political feat of virluosity. He turnéd the hesitating Lower House intő a ground of political right defence keeping legal remedy on the agenda and forced the Upper House to refuse the proposals representing national interest making its members very unpopular nation-wide. 1834-35 fordulóján éles fordulat állt be a bécsi kormányzat magyarországi politikájában: az udvar visszatért a nyílt abszolutizmushoz, amelynek lényegét tökéletesen fejezte ki Klemens Lothar Metternich kancellár álláspontja: ha a közjó úgy kívánja, a kormányzat a törvényeken is túlléphet... 1 Ehhez a politikai fordulathoz I. Ferenc halála és V. Ferdinánd trónra lépése szolgáltatott alkalmat, de az egyre erősödő magyar országgyűlési ellenzék, a magyarországi reformmozgalom elleni fellépésben szerepet játszott a nemzetközi támogatás ígérete is: I. Miklós orosz cár a teplitzi találkozón tette egyértelművé, hogy szövetségese számíthat Oroszország segítségére politikai céljai eléréséhez. Mettemichék a magyar ellenzék pozícióinak megrendítésére tettek kísérletet. Mintegy nyitányként Erdélyben is, Magyarországon is politikai, koncepciós per indult báró Wesselényi Miklós ellen, részint azért, mert az erdélyi országgyűlés naplóit — a cenzúrát megkerülve — kinyomtatta, részint pedig a Szatmár megyei közgyűlésen elhangzott szavaiért: „a kormányzat rút jobbágy védő álarcot öltve szívja 9 millió ember zsírját és megakadályozza a jobbágyok tulajdonszerzési jogát." E gondolataiért a bárót hűtlenségi váddal illették. A pert — csakúgy, mint a 18. században Martinovicsék perét — végig Bécsből irányították, független bíróságról szó sem esett, a per lefolyása közben az országgyűlésben is számos törvénysértés történt. A cél egyértelműen a reformellenzék megfélemlítése és a szólásszabadság felszámolása volt, hiszen az ellenzék fő fegyvere Bécs és az aulikus főrendek szorításában — valamint a sajtószabadság hiányában — a szólás szabadsága és a megyei közgyűlések autonómiája volt. Wesselényi elítélésével e fegyvereket ütötték volna ki az ellenzék kezéből, hiszen a precedensértékű per után a továbbiakban bárkit perbe vonhattak volna közgyűlési vagy országgyűlési beszédekért. Ily módon a kormányzat kritikája is lehetetlenné vált volna, hiszen a vád állásfoglalása szerint 1 ANDICS ERZSÉBET: Metternich és Magyarország. Bp., 1975, 44.
