Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Majtényi György: Kedves, jó Kádár elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből 1954–1989. Szerkesztette: Huszár Tibor. Budapest, 2002 / 318–320. o.
318 Irodalom aki pedig igen megbízhatóan, felelősségteljesen és precízen végezte munkáját és feladatait, ahogy ezt a kortársak, az uralkodók elismerése és személyes iratainak gazdagsága és rendezettsége is mutatja. Kulcsár Krisztina KEDVES, JÓ KÁDÁR ELVTÁRS! Válogatás Kádár jános levelezéséből 1954—1989. Szerkesztette: HUSZÁR TIBOR. A válogatásban közreműködött, a jegyzeteket, a kronológiát és a névmutatókat készítette: NÉMETHNÉ VÁGYI KAROLA. Osiris Kiadó, Bp., 2002. 872 p. A rendszerváltozás után amikor sorra láttak napvilágot az elmúlt politikai rendszer működését és bűneit bemutató, korábban titkos dokumentumok, a tudományos érdeklődés és a közvélemény figyelme átmenetileg a politika-, és az intézménytörténeti források felé fordult. Az 1948 utáni korszak történelmét bemutató első kötetek a pártállam világát többnyire a politikai rendszer működésén keresztül vizsgálták. A Huszár Tibor szerkesztésében most megjelent dokumentumválogatás a Kádárrendszernek egy másik, hétköznapibb arcát mutatja meg, nevezetesen azt, hogy levelezésében a rendszer névadója milyennek mutatkozott. A szerkesztő és levéltáros munkatársa, Némethné Vágyi Karola Kádár János 1954 és 1989 között írott leveleit válogatták, rendezték kötetbe. A szerkesztő utószavában megmagyarázza az időhatárt: korábbról kevés levél maradt fenn, és ami ránk maradt, azok egy része is semmitmondó, pusztán hivatalos intézkedéseket rögzít. A kötet első fejezete Kádár politikai-közéleti levélváltását tartalmazza, korszakok szerint csoportosítva a dokumentumokat, míg a másodikba a volt pártfőtitkár magánlevelei kerültek, ezeket a szerkesztő tematikai blokkokba rendezte (Kádár János és Kádár Jánosné levelezése 1954-1964; Apai ág; Gyermekkor, ifjúság, első munkahely, illegalitás, visszaemlékezések; Politikai barátság). A dokumentumok közötti tájékozódásban rendkívül alapos jegyzetapparátus, rövidítésjegyzék, kronológia, névmutató, illetőleg annotált névmutató segítik az olvasót. A kötet — a megjelent dokumentumválogatások zömével ellentétben — igényes nyomdai kiállítású, és a gondosan szerkesztett könyvnek több dokumentuma már önmagában is érdekes olvasmányt ígér, így méltán tarthat számot a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére. A politikai-közéleti levelek közé ugyan bekerültek olyan iratok, amelyek talán elhagyhatók lettek volna: a kötelező udvariasság diktálta protokolláris köszönőlevelek, születésnapi gratulációk, jókívánságok, részvétnyilvánítások, amik közéleti személyiségek tollából (vagy nevében) minden korban számolatlanul születtek, és magára a történelmi szereplőre, vagy az adott korszakra jellemzőnek nem igazán mondhatók. De a „levélfolyam" kontextusában ezek is jelentést nyernek; a korabeli pártbürokrácia bikkfanyelvének sajátságai és alkalmi sutaságai köszönnek vissza bennük: „... ez alkalomból kívánok [...] jó egészséget