Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Koltai András: Adam Batthyany und seine Bibliothek. Bibliotheken in Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Bd. I. Eisenstadt, 2002. Burgenländische Forschungen Sdbd. XXIV / 302–305. o.

304 irodalom tátva haláláig ellátta a Kanizsával szembeni végek főkapitányi tisztét.) A családi tradíciók megismerését követően Batthyány (II.) Ferenc és Lobkowitz Popel Éva fiának, Batthyány (I.) Ádámnak az életútja került bemutatásra (tanítói és tanulmányai, érdeklődése, konfliktusa anyjával, katolizálása, császári udvarban való tevékenysége, házassága). Batthyány Ádám 1632-től veszi át első apai örökségét, amely jó alkalmat nyújt birtokainak, majd udvartartásának ismertetésére. (Itt egyaránt bemutatásra kerülnek az egyes csoportok, pl. familiárisok, udvari tisztviselők és szolgálók, illetve intézmények is, pl. az udvari iskola, templom.) Már Batthyány (I.) Ferenc és az ő (II.) Kristóf nevű unokaöccse is nagy könyvgyűjtő volt, de Batthyány (III.) Boldizsár tekinthető a családi bibliotheka megalapítójának. A könyvtárakat bemutató szerkezeti egység az ő széleskörű könyvgyűjteményével kezdődik, majd a szülői könyvtár(ak) bemutatása után Batthyány Ádám könyvtárára vethetünk egy pillantást, majd az olvasó, könyvgyűjtő, imádságos könyvet összeállító főnemesről kapunk képet. A bevezetőt követi a könyvészeti forrásközlés, amelyben a Szerző A-F tételmegjelölés alatt Batthyány Ádámnak a németújvári várban található könyvtáráról 1642-1656. január között készített hat könyvjegyzéket publikálja. Közülük az A. (1642), C. (1651. szept.), D. (1653. márc), F. (1656. jan.), jelölésűek közzététele már megtörtént (Adattár 11.), míg a B. (1644), E. (1654. máj.) könyvjegyzékek most jelennek meg először nyomtatásban. Az egyes könyvjegyzékek bevezetőiben a forráshely, a forrás irattani sajátosságainak részletes ismertetése után a korábbi közzétételre (esetenként annak csekély korrekciójával) történik hivatkozás, majd a jegyzékek teljes könyvanyagának tartalmi felvétele következik, keresztutalásokat megengedő, egységes sorszámozással. A jegyzékek közzétételével Koltai András nem csak egyszerű forrásközlést csinált, hanem az ott található egyes köteteket autopszia segítségével beazonosította — több kiadvány esetében az Österreichische Nationalbibliothek állománya alapján. Amennyiben a közreadott és publikálatlan levelezésből, számadásokból ismert az adott tétel árára, beszerzésének módjára vonatkozó szórványadat, úgy azt mindezzel kiegészítette, továbbá a magyar és német könyvészeti szakbibliográfiák (pl. a hazaiak közül az RMK, RMNy) kötetei alapján a Batthyány által beszerezhető korábbi és kortárs kiadásokat is feltüntette. így nem csak egy „statikus" könyvjegyzéket kapunk, amelyből a könyvállományban beállt változások más jegyzékekkel összevetve derülnek ki, hanem a kiegészítő adatok révén Batthyány könyvbeszerzésének időrendjéről, kiterjedtségéről is nagyon fontos információkat nyerhetünk. (Olykor az egyes tételekhez fűzött hosszabb kommentárok a korszak könyv-, egyház- és művelődéstörténetének problémáit exponálják, alternatív lehetőségeket nyújtva, további forráskutatásokra serkentve — pl. Nr. 16., S. 159-160., Nr. 38. 166-167.) Forráskritikai szempontból is nagyon fontos az a konkordancia jegyzék, amely a hat könyvjegyzékbe regisztrált, tematikus rendbe szedett könyv állomány egy-