Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.
226 Forrásközlések letek költségvetése évi 19-20.000 ezüstscudóra rúgott) 141 világosan kifejezésre jutatták az egri püspök tulajdonképpeni mondanivalóját: Ha az Apostoli Szék rigorózusan be akarja tartatni Magyarországon a római előírásokat, akkor közvetlen szerepvállalása is megkerülhetetlen. A nuncius tisztában lehetett azzal, hogy a nyílt követelődzés aligha szülhet jó vért a totális államcsődöt produkáló Barberini-pontifikátus utolsó éveiben. 142 Saját két évvel korábbi, jóval korlátozottabb körű javaslatai sem találtak különösebb visszhangra a Kúriában. 143 Sőt a jelentési kötelezettség ilyen kiélezett formában történő — a szendrői és kassai kollégiumalapítás kapcsán a Habsburg-uralkodót szinte követendő példaként állítja a pápa elé! — teljesítése inkább veszélyeztette, mintsem segítette volna a tulajdonképpeni konkrét cél elérését: az 1641 szeptemberében lejárt rezidencia-felmentés római meghosszabbítását. Az újabb engedélyt mindazonáltal az ad liminának végsősoron eleget tevő Lippay a reláció szövegének Róma érkezte nélkül is megkapta 1642. február 20-án. 144 Az engedélyt a püspököt személy szerint kifejezetten nagyrabecsülő, jelentéseiben többször már-már lelkesen méltató 145 nuncius adta át. 146 A szöveg hivatalos felhasználását azután a hamarosan bekövetkezett, régóta várt prímási promóció tehette végleg idejét múlttá 1642. november 18-án. A pápai nuncius — vélelmezett — figyelmessége csupán színesíti, de nem cáfolja a nemzetközi kutatás azon megállapításait, amelybe forrásunk: nem is anynyira mögöttes értelme, valamint keletkezésének körülményei beilleszthetők. Eszerint a reformpápaság időszakával ellentétben a Barberini-pápa VIII. Orbán pontifikátusát többek között az erőteljes formaiizálódás; a diszciplínákhoz való rigorózus ragaszkodás; a hitélet jogi és rituális dimenziókra való korlátozása; nemcsak a külső, hanem a belső kritikák elutasítása és elfojtása jellemezte. 147 A pápai közreműködés híján a jelentésben foglalt program helyi erőforrásokból, fokozatosan, több évtizedes perspektívában valósult meg. Egy részükről maga Lippay számolt be 1650-i relációjában. Közvetlen és látványos eredményként a munkácsi püspök, Basilius Tarasovich III. Ferdinánd előtt 1642 májusában letett — tiszavirág életű — abiuratiófei, az 1646-i ungvári uniót, majd az unitus papságnak 141 Végig a 17. században. Vö. GEORG LUTZ: Zur Papstfinanz von KJemens IX bis Alexander VIII. (16671691). Römische Quartalschrift, 74. (1979) 32-90., 64-71. 142 J. GRISAR: i. m., 205-210., 237-239. 143 Kiadva: TUSOR P.: A pápai diplomácia javaslatai i. m., 28-36. 144 ASV Congr. del Concilio, Reg. Litt. sup.Res., vol. 1, 152 r v . 145 „Monsignor vescovo d'Agria gran cancelliere d'Ungheria, prelato realmente zelanle della religione cattolica, tanto benemerito di cotesta sánta sede, com'é noto a vostra eminenza, a cui é parizalmente devoto..." „II vescovo di Agria prelato zelante et ben affetto al servizio di nostro signore" Mattéi jelentései az államtitkársághoz, Bécs, 1639 június 25 és Regensburg, 1640. júl. 24. BAV Barb. lat., vol 7017, 24 r és vol. 7040, fol. 3 Ív. 146 „Mando la licenza... aU'vescovo d'Agria di star assente dalia sua residenza. Barberini Matteihez Róma, 1642. máj. 31. BAV Barb. lat., vol. 7082, n. 79. 147 G. LUTZ: Rom und Európa i. m., 142-143.
