Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

200 Forrásközlések Majd Vanyó Tihamér OSB 1933-ban publikálta klasszikus munkáját Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600-1850 címmel.

3 Az impozáns forráskiadvány számba vette az addigi eredményeket és a jelzett évkoron belül a teljesség igényével publikálta — hol kivonatokban, hol az eredeti szöveget hozva — a még feltáratlan jelentéseket.

4 A ránk maradt relációk számát ekkor 101-ben állapította meg,

5 majd kutatásait több évtizedes kihagyással folytatta. A korábban mellőzött belgrádi misszióspüspökök öt 17. századi „információját" éppen e folyóirat hasábjain adta közre.

6 A bencés szerzetes munkásságának Fricsy Ádám

7 és Molnár Antal

8 személyében támadtak folytatói. Ók Vinkovich Benedek 1639-es pécsi, illetve a scardonai misszióspüspökök négy hódoltsági beszámolójának publikálásával irányították rá ismételten a hazai kutatás figyelmét e sajátos forrástípusra. Az eddig kiadott jelentések öt kivételével (Pécs 1639, Vác 1675, Esztergom 1684, Veszprém 1769, Kalocsa 1833) megtalálhatók a feldolgozásukkal megbízott pápai szakhatóság, a zsinati kongregáció (Sacra Congregazione del Concilio di Trento) iratanyagában.

9 Ez arra utal, hogy már nem igazán számolhatunk nagyságrendileg több szöveggel: vagyis ha egy jelentést megírtak, az nagy valószínűséggel el is jutott rendeltetési helyére. A nyugat- és dél-európai összevetésben szembeötlő óriási hiányokra már Vanyó is felhívta a figyelmet. Mint hangsúlyozza, több mint nyolc egyházmegyének, a latin szertartásúak közül Egernek, Kassának, Rozsnyónak, valamint a pannonhalmi főapátságnak egy jelentése sincs 1850-ig.

10 3 VANYÓ TIHAMÉR: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona orsz.ágüinak egyházmegyéiről 16001850. Pannonhalma, 1933. (Olaszországi Magyar Oklevéltár, 2.) 4 A munka alapos kritikai ismertetése TÓTH LÁSZLÓtól: Századok, 69. (1935) 205-210. 5 Rövid statisztikájuk: VANYÓ T.: i. m,, xvii-xviii. Emellett három beszámolónak (Bosznia 1591, Győr 1781, Szatmár 1810) csak az elkészültéről lehet tudni. 6 VANYÓ TIHAMÉR: Belgrádi püspökök jelentései a magyarországi hódoltság viszonyairól 1649-1673. LK, 42. (1971) 323-339. Egy 1738-as szöveg közlését a szerző mellőzte.— Időközben Pongrácz György váci püspök 1675. évi jelentését újra, kihagyások nélkül kiadta és feldolgozta: MEZÓSI KAROLY: A váci egyházmegye a török hódoltság idején. Pongrácz György báró püspök egykorú tájékoztatása alapján. Kiskunfélegyháza, 1939. 7-30 és 31-55. 7 FRICSY ÁDÁM: Pécs a XVII. század derekán (Vinkovics Benedek pécsi püspök 1639-es relációja). A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve, 29. [Pécs 1985] 197-200. 8 MOLNÁR ANTAL: Scardonai püspökök „ad limina" jelentései (1624-1648). Fons, 1. (1994) 3. sz. 275-314. A harmadik, macarscai misszióspüspökség jelentéseinek könyvészetet 1.: uo. 286, 61. j. 9 A más néven Sacra Congregatio pro Excecutione et Interpretatione Concilii Tridentini a legjelentősebb szentszéki dikasztériumok sorába tartozott. Működésére, tagjaira, kompetenciájára: La Sacra Congregazione del Concilio (1564-]964). Studi e ricerche. Cittá del Vaticano, 1964. (Különösen G. VARSÁNYI: De competentia et procedúra Sacrae Congregationis Concilii, 51-161.); valamint RICHÁRD PUZA: Die Konzilskongregation. Ein Einblick in ihr Archiv, ihre Verfahrensweise und die Bedeutung ihrer Entscheidungen von ihrer Errichtung bis zur Kurienreform Pius X (1563-1908). Römische Quartalschrifí, 90. (1995) 23^12.; SEBASTIANUS TROMP: De cardinalibus interpretibus S. Concilii Tridentini annis 15641600. Apollinaris, 27. (1974) 95-106; NICCOLÖ DEL RE: La Curia Romána. Roma, 1970. (Sussidi Eruditi, 23.) 149-162., 582-583.; és CHRISTOPH WEBER: Die altesten papstlichen Staatshandbücher. Elenchus Congregationum, Tribunalium et Collegiorum Urbis (1629-1714). Rom-Freiburg-Wien, 1991. (Römische Quartalschrift Supplementheft 45.) 192., 223., 271., 284., 332., 481. 10 VANYÓ T.: Püspöki jelentések i. m., xviii és 58-62.