Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

196 Forrásközlések amely Németországra leselkedik, ha ez az idő előtti háború folytatódik. Különösen, ha figyelembe vesszük a sajnálatos széthúzást a keresztény fejedelmek között — bár, amint méltóságod oly helyesen mondja, ez arra készteti a császárt, hogy több figyelmet fordítson rá 55 , és alázatosan könyörögjön mások segítségéért. Mégis, ha jól belegondolunk, ez minden keresztény szívet el kell hogy szomorítson, és arra kell serkentsen, hogy elősegítse a vitás kérdések megfelelő rendezését. Ezt azért mondom, hogy tájékoztassam méltóságodat arról, ami jelenleg történik, és nem azért, mintha szándékomban állna békét kötni, amikor a császár úgy kívánja, habár úgy gondolom, hogy ez olyan vállalkozás, ami nagyon könnyen és nagyon kedvező feltételekkel végrehajtható lenne. Ezért, ha az elszenvedett nagy (157/b) veszteségek után a császár megkeresné Anglia királynőjét, hogy foglalkozzon ügyükkel, és köz­vetítsen közte és a Nagyúr között, fölöttébb keresztényi cselekedet lenne méltóságod részéről azt tanácsolni Anglia királynőjének, hiszen (ahogy a katolikusok mondják) ez olyan munka, mely tiszteletreméltó mind Isten, mind az emberek szemében, és bizony egyedülálló, felbecsülhetetlen ajánlat. Remélem, hogy a fentiekben mind megfelelő jelentést adtam utazásomról, mind kimentettem magam, amiért belvág­tam Anglia királynőjének engedélye nélkül. Ezért alázatosan kérem méltóságodat, hogy vegyen pártfogásába Anglia királynője előtt, és könyörögjön őfelségének, hogy vegye figyelembe a költségeket, amelyekre kényszerültem. Ezek egy részét egy különösen jó barátom Mr. John Bate állta, és nagyon elkeserítene, ha megtud­nám, hogy miattam kárt szenvedett; ezért az Istenre kérem méltóságodat, érje el őfelségénél, hogy a barátom, Mr. John Bate minden további késedelem és nagyobb kényelmetlenség nélkül gyors és teljes kielégítést nyerjen, köszönhetően őfelsége fejedelmi bőkezűségének, és méltóságod eredendő kegyesének. Előttem érkezett Konstantinápolyba a perzsa követ, hogy köszöntse az új csá­szárt, és elhozza a hagyományos ajándékokat, amelyeket szokás szerint az összes keresztény fejedelem is elküld az új császárnak. Ajándékai nagyon gazdagok voltak, mint például egy drágaköves kard, az ő drágakövekkel díszített törvénykönyveik, egy nagyon drága, díszes sátor, különböző lovak, szép szőnyegek és két lezárt ékszerdoboz. Háromszáz emberből álló pompás kísérete volt; ebből úgy hatvan nagyon díszesen öltözött, mindegyiküknek volt egy különleges dísze: egy csokor gyönyörű toll drágaköves turbánjukon. December 27-én megcsókolta a Nagyúr kezét, és ünnepélyes külsőségek közepette teljesítette küldetését. A perzsa uralkodó levélben tízezer válogatott katonát ajánlott fel a Nagyúrnak magyarországi hábo­rújához; az ajánlatot jó néven vették, de nem fogadták el. Másnap a francia követ is átadta ajándékát, két órát; az egyik gályaalakú volt, és amikor eljött az ütés ideje, a gálya magától evezett végig egy külön erre a célra szolgáló kis asztalon, az asztal végére érve pedig magától megfordult (158/a) va­lamilyen benne lévő nagyon ötletes és szórakoztató szerkezetnek köszönhetően. azaz Magyarországra

Next

/
Oldalképek
Tartalom