Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.
Várkonyi Gábor: Edward Barton angol követ jelentése 191 mincezer volt, és a törökök többsége szerint az üldözés közben is levágtak ugyanennyit, a mocsárban, az egri hegyekben, valamint a Tokaj, és más, környező várak felé menekülők közül. Bár ez egészében véve nem hihetetlen, mindazonáltal nem tudok róla biztosat mondani, mert a tatároktól való félelmem miatt nem mentem túl a keresztények táborán. Biztosíthatom méltóságodat, hogy a törökök közül nem esett el háromezernél több, amint azt a tatárok barbár, rabló viselkedése az egész világ előtt világossá tette, mivel a holttesteket, a törökökét csakúgy, mint a keresztényekét, még az ingüktől is megfosztották, hogy a körülmetéltek gyalázatos társaságát különválaszthassák a korülmetéletlenektől. Sok nő is volt a halottak között, amit a törökök a keresztényeknek róttak fel — bizony néhány asszonyt, amikor a győzelem és a nagy zsákmány biztos reményében előrejött, kisgyermekével a karján öltek meg. Ibrahim basát leváltották: a csatában tanúsított bátorságáért Cigall Ogli lett a nagyvezír és parancsnok. A tatár fejedelem testvérét, aki részt vett a háborúban, a Nagyúr tatár fejedelemmé nevezte ki, a fejedelmet pedig, aki nem jött el Magyarországra a lengyel kozákok miatt, megfosztotta címétől. De az, mielőtt ezt megtudta volna, seregével és a szilisztriai beglerbéggel együtt betört Havasalföldre, és három napra megszállta a fővárost, amelyet, úgy tűnik, jöttének hírére elhagytak a lakói. Meghallván azonban, hogy Mihály havasalföldi fejedelem ellene készülődik, a szilisztriai beglerbéggel együtt (154/b) sietve elhagyta az országot, és Moldvába ment barátságot színlelve, ahol ez a Jeremiás 47 , a jelenlegi fejedelem, aki a tavalyi zavargásoknak köszönheti a címét, igen szívélyesen fogadta, távozásakor azonban négyezer foglyot vitt magával Jeremiás fejedelem alattvalói közül. Alig érkezett meg a saját területeire, amikor hírt kapott a leváltásáról, amit olyannyira zokon vett, hogy a Nagyúr parancsát semmibe véve, nyolcvanezres sereget állított fel, hogy szembeszálljon a testvérével. Amikor a Nagyúr ezt megtudta, attól tartván, hogy ez, különösen ezekben a vészterhes időkben, még nagyobb bonyodalmakhoz és lázadásokhoz vezethet, visszavonta a parancsot, visszahívta az újonnan kinevezett fejedelmet, és a réginek álságos levelet írt, azt állítván, hogy hamis hírek miatt rendelte el a leváltását, és megígérte, hogy címét és birtokát élete végéig zavartalanul megtarthatja. Ettől a körmönfont titkos megegyezéstől azt reméli, hogy a fejedelem ismét kötelességtudó és engedelmes lesz irányában. Amennyiben ez mégsem következne be, és az említett fejedelem kapcsolatba lépne a szomszédos keresztény fejedelmekkel (akik már régóta a legkomolyabban invitálják erre), a császár és szövetségesei annál nehezebben fognak megegyezni a Nagyúrral, mert jobban félik a tatár zűrzavart, mint a török rendet. A tatár barbár nép, nem szokott a városi élethez, hanem hitvány kunyhókban és falvakban lakik. Leginkább teheneket tartanak; ezzel táplálkoznak, és ebből tartják fenn a családjukat, nem üzletelésből, vagy más népekkel való kereskedésből. Fő táplálékuk a legtöbb esetben víz, növéJeremiás Movila moldvai fejedelem (1595-1600)
