Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.
18 Ad honorem Johannis Varga változó egészségére — „ha már az országgyűlésére leendő felmenetele után is egészségének nem kedvező állapotját tapasztalandja, a most elvállalt követséget letehesse". A közgyűlés tudomásul vette e feltételt, majd pedig a követutasítás kidolgozására hivatott megyei választmány elnökségét a rendek kérésére elvállaló főispáni helyettes kinevezte a választmány tagjait, szám szerint 23 főt. A választmány tagja lett a hivatalban lévő két alispán, főjegyző, főadószedő, főügyész, és hat járási főszolgabíró mellett a hahóti apát, Séllyey Elek kerületi táblabíró, továbbá tíz megyei táblabíró, köztük Deák Antal és Ferenc. A táblabírók sorában szinte egy sem akadt, aki ne állt volna valamilyen rokoni vagy baráti kapcsolatban a Deák testvérekkel. Ott volt sógoruk, Oszterhueber József, birtokszomszédjuk, Csány László, az Antal baráti köréhez tartozó — egyébként pedig távoli rokon — Kisfaludy Sándor, a neves költő, vagy a könyvtár adományozó Skublics Károly, továbbá Ferenc patvarista kori elöljárója, Csesznák József, volt főügyész, valamint komája, a tolnai származású Dőry Imre (Ferenc keresztlányának, Dőry Franciskának az apja). A választmány tagságának túlnyomó többsége közreműködött korábban a rendszeres munkálatokat véleményező zalai bizottságban is, így Deák Ferenc javaslatai és a liberális eszmék befogadása számára hasonlóan kedvezőnek ígérkezett a választmány összetétele. 12 A választmány alig másfél nap alatt, már november 7-én délután kidolgozta a megye követeinek adandó országgyűlési követutasítást. Másnap a közgyűlés az utasítás minden egyes pontját jóváhagyta, és elrendelte annak, valamint a rendszeres munkálatokról készített megyei észrevételeknek, továbbá a követi megbízóleveleknek a követek részére történő kiadását. 13 Tekintettel arra, hogy a rendszeres bizottsági munkálatokra tett, és a megye követeinek utasításul adott zalai észrevételek rendkívül részletesen foglalkoztak az országgyűlés által tárgyalandó kérdésekkel, a november 8-án elfogadott követutasítás csupán ennek vázlatos, mindössze 19 pontból álló kiegészítése volt. Lényegét az első és az utolsó pontban foglalták össze. Ezek szerint utasították a zalai követeket, hogy „az országos kiküldöttségi rendszeres munkák felvétele alakalmával minden tanácskozásaikban ezen nemes megyének e részben már elhatározott rendszabásaihoz, vagy ha az országosan öszvegyült rendeknek többsége által azoktul már elmozdítva lenni tapasztalandják magokat, azoktul bármennyire távozva is, de csakugyan mindég az azokban felállított elvekhez (principiumokhoz) a lehetőségig közelítve alkalmaztassák magokat". Azokon kívül — fogalmaz az utasítás záró pontja — „semmi olyast, mely a constitutio, s országunk sarkalatos törvényei és 12 ZML kgy. jkv. 1832:2165. 5-9., Vö. SÁNDOR PÁL: A pályakezdő Deák portréjához. Századok, 115. (1981) 3. sz. 546. A rendszeres munkálatokat véleményező zalai bizottság összetételére I. MOLNÁR A.: Deák Ferenc és a rendszeres, i. m. 383. Vö. „Javítva változtatni"', i. m. 257-258.; Dőry Imréről: MOLNÁR ANDRÁS: Deák Ferenc levelei Dőry Franciskához (1856-1869). Fólia Historica. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti évkönyve. 21. köt. 1996-1997. Bp., 1999. 131-133. 13 ZML kgy. jkv. 1832:2165. 9.
